Mit csináljak, ha EZ nem én vagyok/lennék?

Röviden:

A társadalom kirekesztett (30 felett vagyok).

Attól félek, hogy jövőre vagy valamikor olyasmit akarnának felajánlani, hogy foglalkozzam mondjuk gyerekekkel.

Nem tudok énekelni, rajzolni sem, és az elmúlt pár év munkahelyi hányattatásai miatt sajnos, megutáltam ezt a világot.

Tönkrementem idegileg, ha kimegyek az utcára, mindent torzan látok, felnagyítva. Közben elkapok szófoszlányokat, amiket beszélgetnek mások, és magamra veszek mindent. Tájékozódni már emiatt sem tudok.

Bolondot csináltak belőlem. Nem én magamból, hanem mások. Bedugott füllel nem közlekedhetek.

Nem engedtek pl. egy gyárban új életet kezdeni. "Erőszakkal" eltérítenek engem minden munkahelyről valamiért.

Úgy gondolom, nincs joguk MÁSOKNAK, akiknek megadatott, hogy gyerekük legyen, engem irányítani, és eldönteni helyettem, hogy milyen pályát válasszak.

Ezt nevezhetjük skizofréniának, viszont én nem csak hiszem, hogy másoknak benne van a keze az életemben, hanem tényleg benne van. Az interneten meg a telefonon keresztül.

A lényeg, hogy az nem ÉN lennék, ha ilyen munkát kellene végeznem. Faarc nem akarnék lenni gyerekekkel, bunkó meg nemtörődöm főleg. Megjátszani viszont nem akarom és nem is tudom magam előttük. Egyformának, picinek látom őket. Nem lennék őszinte.

A halált látom már mindenben, nem vagyok kíváncsi más átörökített génjeire, miközben én egész életemben egy "oltogatott", torz nő voltam.