Ti hogy éltétek meg a középiskolát?

A matek nem ment, váltás, a másik suli meg mint egy kiképzőtábor...

Jól. Bulik, haverok, csajok. Minden csajt a farkamra húztam akit csak lehetett.

Most végzek idén, de nagyon nem várom hogy el kelljen mennem. Imádok itt lenni.

Jó osztalytarsak, tanárok. Ellenben iszonnyu stressz, olyan szintű stressz ért ami tönkrevagott alapvetően, az idegrendszeremet, meg a külsőmet főleg . Na meg visszagondolva egy purti helyen lakok ahhoz képest amit látok más városokban hogy milyen szórakozási, ismerkedési lehetőségek vannak hát itt nem volt, se kocsmazas (van persze csak nem olyanok ahol csajozni lehet) , se discozas (egyetemistakent kezdődött), szóval az a gimnazista élet kimaradt.

Voltak rossz dolgok, de összességében jó volt, mindig voltak barátaim, ahogy kezdtük a 9.-et, megpróbáltam nyitni a többiek felé,tudtam hogy fontos már az elején elkezdeni, főleg azok felé akik szimpatikusak voltak, össze is barátkoztam elég sok oszt.társsal, persze van akivel végül mégsem találtuk annyira a közös hangot, meg pár hónap múlva már azért kialakultak olyan kapcsolatok, amit tudtam hogy ebből jó barátság lehet és lett is. Tanárok tűrhetőek voltak, voltak jók, voltak kevésbé jók. Amúgy sajnos nem vettem komolyan a sulit, a tanulás nem nagyon érdekelt, sokszor lógtunk is a suliból barátokkal, szégyenlem de meg is buktam párszor, bár szerencsére a pótvizsgákon mindig átmentem. Én végül is jó emlékként tekintek vissza a középiskolába.

*középiskolára

Nagyon szerettem. Sokkal jobb volt a társaság mint általánosban, és a tanárok nagyrésze is jól tanított.

Legrosszabb. Sosem éreztem még magamat ennyire mélyponton. Remelem tényleg igaz az a mondás, hogy akinek a gimis évei voltak a legrosszabbak, annak a felnőtt élete jóval szebb lesz