Ti hogy éltétek meg az elso pár hetet a kollégiumban? Konnyu volt beilleszkedni? Mennyit változott az életetek akkor? Izgalmas volt?

Én gyűlöltem, mert nem akartam menni, és szeretek egyedül lenni, de közben jól kijövök az emberekkel. Magyarán rühelltem, de azért találtam haverokat, és el voltam igazából. Bár én főként vegetáltam.

Kb mindig bejön, hogy a szobatársaddal, vagy társaiddal tutira jóban leszel, legalább egy ideig. Mert együtt vagytok sokat és ez eléggé összehoz benneteket. Össze is vesztek persze meg ilyenek, de olyan nincs, hogy valami lazán megy.

Visszatekintve annyit tanácsolok, hogy ne akarj mindenkivel jóban lenni, ne játszd meg magad és oké, hogy alkalmazkodsz a többiekhez, de tudj nemet mondani dolgokra. Nekem egy barátom maradt onnan, az akivel csak önmagamat adtam és 10 év eltelt, de még mindig beszélünk.

Szóval ja, függ attól milyen ember vagy, de ne úgy indulj neki, hogy full halál lesz. Mert hiába a nyígésem, azért voltak jó pillanatai.

Én szerettem. Az első kb másfél év olyan volt, mint egy nyári tábor. Szobatársaimmal együtt jártunk boltba, együtt tanultunk, együtt néztümk filmet esténként..

Aztán egyikükkel kettesben maradtam harmadévre, akkor hirtelen felborult az egyensúly, máris utáltam bent lakni. Kezdtem undorodni a fürdőtől, a szagoktól, a szobatársam dolgaitól. Ki is költöztem.

Egyetemi koliról van szó. Teljesen lutri, kikkel kerülsz össze és ezen múlik minden.