Ti voltatok iskolai bullying áldozatai? Ha igen mit éreztetek?

Igen voltam. Iskolában is, de még inkább szüleim által rám erőltetett csapatsport edzésen. Frusztrált, gátlásos felnőtt lettem, de utólag az jobban fáj, hogy egy-két esetben én magam is bántottam olyanokat, akik semmiről nem tehettek. Másrészt viszont felnőttként is felismerem azt a típust, aki tipikusan olyan, hogy szivatott másokat gyerekkorában, és ma is agresszor, csak már nem nyíltan teszi.

Itt szeretném megjegyezni, hogy: az összes általános iskolai tanár és vezetés szégyelje magát! Ugyanis amit ők tesznek/tettek az iskolai bántalmazás ellen az egy nagy nulla most is és régebben is az volt. Csak mis-másolnak. Nekik nem ez a dolguk. Ha nem dolguk a gyerekek nevelése, akkor órán se szóljon rá pistikére, hogy maradjon csendben, mert ő nem tud órát tartani. Érdekemberek. Amely tanár nem volt még ilyen helyzetben, az pedig azért szégyellje magát, mert vannak olyan kollégái, akik teljesen érdektelenül állnak ezekhez a dolgokhoz. Gondolom arról fogalmuk sincs a tanároknak, hogy az egyes gyerekekben/felnőttekben milyen nyomokat tudnak hagyni ezek a bántalmazások. Itt nem teljes egészében a tanárokat okolom, de hogy ők a tőlük telhetőt nem teszik/tették meg ezeknek a dolgoknak az enyhítésére az tuti.

22-es vagyok ismételten. Csak hogy lássák azok is, akik ezeknek a dolgonak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget még most 42 évesen sem tudtam magam túltenni a 12-14 éves koromban velem elkövetett iskolai szemétségeken. Még a mai napig is szenvedek emiatt és rányomja életem minden területére a bélyegét. Az "elkövetők" csoportja az emberiség legaljáról származik. Szinte egytől egyig mindegyik suttyó, idióta családi háttérrel rendelkezett. Az élet egyetlen területén sem tudott egyik sem igazán valami nagyot alakítani, még a munkában sem. Csúfolódni, szemétkedni, a másik életét tönkretenni ezek az emberek teljesen megfelelőek. Csak sokuk még ma sincs tisztában azzal, hogy az ő most iskolás korú gyerekeivel is megeshetne ez a kis "brahi", ha úgy akarnám. Nem, nincs bennem gyűlölet, csak megnyomorítottak egy életre. Persze lehet ezt az én tutyi-mutyiságomnak meg nyomoromnak is nevezni. Teljesen mindegy......a lényeg, hogy a Nobel-díjasok munkájához az ilyen szellemi adottságokkal rendelkező humanoidok hozzá sem tudnak mukkantani....de a másik ember gyengeségére tökéletesen rá tudnak világítani. Csak nehogy egyszer ők kerüljenek a középpontba, mert ők vonyítani fognak ennyi kíntól, szenvedéstől. Sok gyökér. Messziről megismerem az ilyen embereket. Nagy munkakerülő, az iskolában 2-esekkel bukdácsoló, mindig jó kedvű, az élet terheit fel nem vállaló, a másikkal állandóan kiszúró emberek ezek. Sajnos anyagi lehetőségeim nem engedi meg, hogy véglegesen eltűnjek ebből a közegből, ahol ezt a sok mocskot elkövették velem ezek a gyökerek.

A bepisilésig csiklandozás. :( Mindenki előtt.