Baj, hogy nem mentem el a szalagavatóra?

Dehogy baj. Az egész egy középszerű nevetséges parádé. Horribilis pénzösszegeket kidobnak a ruhákra, a keringőoktatókra meg a tököm tudja milyen hülyeségekre. Minek? Még az se biztos, hogy végeznek a középiskolában, hátra vannak a vizsgák. Mit ünnepelnek? Szinte semmit nem csináltak még. Aki nekikezd a munkás életnek, annak mostantól élete végéig egy napról napra húzódó frusztráló küzdelem lesz az élete, aki meg egyetemre megy, azt meg az ég óvja meg az elmebajtól. Ezt ünneplik? Agyrém az egész.

Nem baj, hogy nem mentél.

Nekünk a szalag avató és a ballagás se a pénzről szólt, hanem rólunk és a szülőkről. Nálunk nem volt divat a tanároknak az 50-100ezer ft értékű ajándék, csak egy jelképes valami. Mi kb tanáronként költöttünk 2ezer ft-ot. Az öltöny többe került személyenként mint az ajándék, tánc tanár és a ballagás költsége együtt véve. De úgy voltunk vele, hogy minőségit csináltatunk akkor és jó lesz később is, ez a mi saját döntésünk volt.

Szóval itt tényleg nem a hatalmas költekezésről szólt a dolog.

A mi évfolyamunkból senki nem hagyta ki. Gondolkoztam rajta, hogy nem megyek el, nem akarok táncolni stb. Persze voltunk még így páran. De volt egy osztálytársunk, aki fogyatékos volt, de egy ilyen nagyon kedves és lelkes gyerek volt. Szem rebbenés nélkül mondta, hogy ő menni akar és milyen jó lesz, hogy együtt lesz az osztál és jól fogunk szórakozni. Senkinek nem volt szíve ezek után nemet mondani.

A mi szalag avatónk is mindenki szerint szép volt, én annyira nem láttam értelmèt, de nem bántam meg, hogy elmentem. Főleg mert örömöt okozhattam vele egy embernek. (Meg ugye családon belül többnek is.)