Elegem van, hogy az osztályomban 37 főből nem találtam egyet, akivel tényleg megértenénk egymást, az általános iskolás barátnőimmel is megváltozott a kapcsolatom. Nem értem, nekem miért nincs egy igaz barátom sem?

Miaszarr 30 évessel?

Nem lehet hogy te meg tipikusan az vagy aki azt hiszi felnőtt és aki nevetgel,hulyeskedik az gyerekes?

Én az a csaj voltam a suliba aki inkább a fiúkkal lógott mert velük jobban éreztem magamat. Sokat nevettünk nagyon, imádtam bejatni..

Aztan elől ültek a streberek, a lányok akik azt hitték felnőttek.. Állandóan azt hallgattuk milyen gyerekesek vagyunk. De általában leoltottuk őket, hogy maradjanak el maguknak mer azok is vagyunk, és legalább élvezzük a sulit is.

Fejbe tudnám bszni az ilyeneket de ha te is ilyen vagy akkor én már értem miért nincs barátod!

Próbálkozz órákon kívüli szakkörökkel vagy jelentkezz az énekkarba - ha ezt nem lehet, akkor iskolán kívüli szakkörök. Pl én 0 rajztudással jártam rajztanfolyamra (bár azt már munkahely mellett). Tanulhatsz idegen nyelvet is nyelvsuliban; nem csak, hogy új embereket megismersz, de új nyelvet is tanulsz, a külön óra pedig leköt.

Bevallom én az osztályomban nem igazán találtam meg a legjobb barátot egy időben, mert volt egy lány, akivel nagyon jóban voltam, ő 10.-ben elment tőlünk évközben és addigra mindenkinek megvolt a maga párja és mindenhol a felesleges kerék voltam.

Helyette aktív voltam órákon kívül, iskolai tanulmányi kirándulásra mentem, énekkaros voltam, gitár+szolfézsra jártam, stb és nekem így lett barátom mindenhonnan. Későbbi években pedig a klikkek is kezdtek feloszlani az osztályban, a párok is külön utakra tértek és nekem is lett esélyem kialakítani osztályon belül is a baráti körömet.

Ez már off, de a 37 az jó nagy létszám. Mi lehettünk kb huszan :D