Mit csináljak, ha lenéznek a szakom és az osztályom miatt (középiskola)? Bővebben lent.

Én egy vidéki(nem pesti) közepes minőségű (van ennél jobb a környéken) középiskolába járok, ami szakgimnázium és gimnázium egyben. Három szakgimnázumi osztály van (A, B, C) és három gimnáziumi (D, E, F- ez kéttannyelvű osztály).

Én is gimis vagyok.

Én anno azért választottam ezt a sulit, mert a városban csak itt volt ilyen elosztás a gimnáziumi osztályok között, sokat tanultam, hogy felvegyenek ide. Sajnos, amelyik szakra én járok, ott erősen romlott a színvonal az évek során, így az osztálytársaim nagy része lusta semmirekellő, akiket csak azért vettek fel, mert máshova nem. Egyedül csak én, max. egy-két ember szereti csak az emelt óraszámú tantárgyakat, a többiek vagy más beállítottságúak vagy nem tanulnak semmit.

Azt tudni kell, hogy az iskolában kimondatlan hierarchia van. A szakgimnazistákat istenítik, a kéttanosokat úgyszintén, minket le néznek a tanárok, de nem csak speciel az én osztályom, hanem a felettem járó ilyen szakosokat is. Minden tanár megvetően beszél erről a szakról, egy büdös jó szót nem kapunk. Az a vicc, hogy a jobb tanárokat mindig más szakosokhoz osztják be, mi meg pályakezdő balfékokkal szívunk, vagy megkapjuk a legrosszabbakat, akik emelt óraszámban tanítanak, de ők is csak szidnak minket. Sosem kapunk lehetőséget iskolai programok, műsorok szervezésére, azt mindig a szakisok kapják vagy a másik gimis osztályok.

Idén mindegyik tanárunk heppje lett, hogy állandóan olyan szintű panaszáradatot és szidást kapunk, amik mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. Nem szívlelem az osztályt sem, mert a legtöbbjük füle botját sem mozdítja, csak dumálnak. Úgy érzem, hogy az osztályom és a szakom miatt jó pár tanárom le is néz, hiába vagyok jó tanuló, hiába megyek versenyekre és igyekszem mindenben részt venni, de ezekre semmi jó szót nem kapok. Egy ugyanennyi idős barátnőm, egy másik osztályos, ugyanolyan képességű, mint én, őt mégis több tanár küldi versenyekre, dicsérik,sztárolják, jóval több szereplési lehetősége van, nekem meg a tanár soha nem mond semmit, milyen versenyre lehet menni. Tavaly is csak azért vállaltam el egy versenyt, mert senkinek nem volt rá kedve menni, csak az iskola nem mondhatta vissza a nevezést. Mondanom sem kell, ez sem a legnépszerűbb verseny volt...

Amikor beszéltem egy tanárral és megmondtam az osztályom, egyből elszörnyedt, honnan jöttem. Nagyon rosszul esett, hogy rajta kívül több embernél is tapasztaltam ezt.

Egyszer szóba is jött ez a hierarchia egyik órán, de néhányan legyintettek rá, vagy megrántották a vállukat, hogy hát sajnos ez van, mi vagyunk a tápláléklánc alján.

Ti mit gondoltok erről? Máshol is van ilyen, e normális dolog? Mit kéne csinálni ebben a helyzetben?