Hogy bizzak meg anyukámban vagy kivel oszthatnám meg ezt az érzést, hogy megszűnjön?

17 éves lány vagyok és kb. 1 éve, mióta megláttam, iszonyatosan tetszik az egyik tanárom. Tavaly még nem tanitott minket, nem láttam olyan sűrűn, ezért úgy voltam vele, hogy nem baj, majd elfelejtem. De tévedtem. (Csak két barátnőm tudja, akik nem ide járnak.) Szándékosan nem nézegettem facebookon meg próbáltam elterelni a gondolataimat, de hosszú távon nem sikerült kivernem a fejemből. Ahogy kezdődött a tanév egyre felerősödtek ezek az érzések, vágyak, álmok, és teljesen beboritott engem. Úgy érzem beleőrültem. Eleinte csak nem tudtam koncentrálni a leckékre, meg nem jártam be az óráira ,mivel állandóan izzadtam meg az ajkaimat harapdáltam akarva-akaratlanul, és ez baromi feltűnő volt, (és tuti hogy leesett neki, mert egy jópárszor eljátszottam) De már komolyan ott tartok, hogy parázok bejárni suliba, mert mindig amikor meglátom, akkor remegek és legszivesebben sikítva elfutnék. Egyszer megkérdezte, hogy kell e segitség a leckében,(mindenféle komolyabb szándék nélkül mert mást is meg szokott kérdezni) hát amit akkor átéltem, az nagyon beteg volt. Szerintem 3 teremmel arrébb is hallották a szivverésem, teljesen leblokkoltam és össze-vissza kapkodtam a levegőt.

Tudom, hogy nem vagyok szerelmes , csak baromira vágyom rá és ezt a dolgot irtózatosan felfújom, de nem tudom, hogy tudnék lenyugodni és megoldani ezt a helyzetet, hogy ne küzdjek ilyen szorongással, pánikkal és depresszióval. És hogy tudjak suliba járni normálisan.