Úgy érzem kész vagyok beszélni a metnális problémámról, pszichológiai betegségeimről. Hol oszthatnám meg a tapasztalataimat?

"szerintem nagyon el vagy tévedve"

Lehet ebben igazad van.

"15 évesen azt csinálsz amit akarsz, csak a suliba kell bejárni melegedni, de te erre se voltál képes."

Végig jártam suliba, soha nem hagytam ott, sőt a város legjobb gimnáziumába jártam, és minden hülye örlödés ellenére elég jól is teljesítettem.

"Most 18 évesen munkán kéne gondolkodni, erre osztani akarod az észt."

Lehet, hogy tényleg túl fiatal vagyok arra, hogy osszam az észt, ebben igazad lehet, hogy inkább le kellene ülnöm a seggemre.

18 éves vagyok, idén érettségiztem és pár hete kezdtem el az egyetemet, ahol ingyenesen tanulok, mert jól sikerült a felvételim.

Pszichológiát tanulok, és mielőtt rám támadnál, hogy biztos azért, hogy magamon segítsek, tévedsz. Az első az az, mert átéltem sok mindent, amire bizonyára azt fogod mondani, hogy csak egy kis fruska hiszi, hogy nehéz élete volt, közben csak nem vette észre, hogy milyen tejszínhabos életet él. Lehet ebben is igazad van, de addig amig nem ismersz, ne ítélkezz, szerintem. Mivel átéltem egy-két dolgot, és nekem is segített valaki átvészelni, a pszichológusom, hasonló körökben én is szeretnék segíteni neki.

Nagy a tárgyi tudásom pszichológiából, mivel sok betegségnek, kornak utánanéztem, minden sulis házidolgozatot erről írtam, érdekel a téma.

Miközben a betegséggel küszködtem, két helyen is önkénteskedtem. Egy évet dolgoztam egy alapítványnál, ami a rákos gyerekeket támogatja és két évig a templomnál tanítottam a gyerekeket, amíg a szüleik istentiszteleten voltak. Emiatt gyerekpszichológus akarok lenni.

"Gondolom te sem vagy kíváncsi még most sem mások véleményére"

Lényegében azért lettem beteg, mert túlságosan érdekelt mások véleménye, hogy mit gondolnak rólam, mindenkinek meg akartam felelni. Mindig is érdekelt mások véleménye, így most is érdekel.

Nem ismersz. Milyen joggal ítélkezel fölöttem?