Tényleg én vagyok a szemét?

Van egy osztálytársam, aki 5. éve keseríti meg a mindennapjaimat. Napi szinten szólogat be a kinézetem miatt, megjegyzéseket tesz az alakomra (holott ő kövérebb, mint én, plusz arcra se egy gyönyörűség...), ha kihívnak a táblához, röhög azon, amit, illetve ahogy mondok, stb. Már rendesen szorongok, ha iskolába kell mennem és tudom, hogy együtt lesznek óráink aznap, amikor kihívnak felelni, remegni kezdek, meg izzadok, szóval tényleg minden bajom van, mert tudom, hogy ez az osztálytársam megint b4szogatni fog és megaláz a többiek előtt..

És a lényeg, hogy most, hogy közeledik az év vége (számunkra) és a vizsgák, egyre többször jön a gyerek hozzám, majd kezd el mézes-mázos hangon kérlelni, hogy ezt meg azt a jegyzetemet el tudnám-e vinni neki, mert egész évben nem jegyzetelt és nem akar a vizsgán megbukni :D Viszont sajnos túl félénk vagyok ahhoz, hogy a szemébe mondjam, hogy undorító, amit csinál és a f4szom fog neki bármit is odaadni, ugyanis nem lenne nálam boldogabb ember, ha megbukna...Szóval ilyenkor lerendezem valami kamuval, hogy eltűnt a füzetem, vagy nekem is össze-vissza van a füzetemben minden, ilyesmik...

És mellesleg az osztályban van egy "haverom", azaz ezek után nem tudom, egyáltalán havernak hívhatom-e...Vele a legtöbb órán egymás mellett szoktunk ülni és pár napja a bunkó osztálytársam megint jött oda hozzám, hogy valamelyik füzetem kéne neki, én meg mondtam, hogy nincs nálam, majd amikor elment, a padtársamnak halkan megjegyeztem, hogy amúgy ha itt lenne, se adnám neki oda. Mire a padtársam kérdezte, hogy mégis mi bajom van ezzel a gyerekkel, miért vagyok vele mindig ilyen szemét? Erre kérdeztem, hogy ezt komolyan kérdezi, nem szokta hallani, miket mond rám? Erre lecseszett, hogy jajj, mert belehalok abba, hogy egy nap kb 2-szer hozzám szól, meg mond valami sértőt a kinézetemre? Őt bezzeg 4 éven át sokkal durvábban cseszegette egy volt osztálytársa, meg télen szinte minden nap megfürdette a hóban, szóval én csak kussoljak, hogy nekem mennyire rossz...

Szerintetek komolyan én vagyok a szemét, amiért így viselkedik velem valaki és ezek után nem vagyok hajlandó segíteni neki? És attól még, hogy őt a volt osztálytársa fizikailag is bántalmazta, nekem miért kéne örömömben tapsikolni, mert az osztálytársam 20 évesen is ott tart még, hogy ocsmánynak hív mások előtt, meg az egész osztály előtt olyanokat kérdezget tőlem, hogy b4sztam-e már? És miért kéne még bármiben is segítenem neki?

Amúgy lány vagyok, a két szóban forgó osztálytársam pedig fiú.