Miért voltam állandóan megalázva az iskolában?

Már felnőtt, 24 éves férfi vagyok, lediplomáztam azon a szakon, amit szívemből szeretek, és most már a munkám lett a hobbim. Van egy kérdés az életemben, amire azonban nem kaptam választ még sosem.

Általános- és középiskolában is szinte minden nap megaláztak, bántottak valamilyen úton-módon. Volt, hogy a reggeli kézfogás során úgy megszorították a kezem, hogy ropogtak a csontjaim, vagy épp a literes dobozos gyümölcslé dobozát vágták a fejemhez izomból. Ellopták a dolgaimat, kinevettek, gúnyoltak, szóval a szokásos. Az is állandó téma volt osztályon belül, hogy sosem lesz barátnőm. Fején találták a szöget, a mai napig nem merek ismerkedni lányokkal, mert nem tudom elhinni azt, hogy bárkinek is kellene egy olyan ember, aki önmagáért sem mert kiállni az osztályban.

Én introvertált vagyok és voltam akkor is. Egy-két emberrel jól érzem magam, ellenben ha sokan vesznek körül, akkor bezárkózom és inkább csendben maradok. Volt egy-két ember az osztályban, akikkel jól elvoltam, a többiekkel nem nagyon foglalkoztam. Viszonylag jó tanuló voltam, szerettem jelentkezni, ha úgy éreztem, hogy 100%-ig biztos vagyok abban, hogy jól tudom a kérdésre a választ. Általában egy 4,3 - 4,6 közötti átlagot tudtam tartani, szóval én voltam az osztály egyik strébere. Sosem kerestem a konfliktusokat, igyekeztem elkerülni őket, de valami furcsa okból kifolyólag ezt a többiek megérezték és rögtön elkezdtek piszkálni. Azt hittem, hogyha felkerülök szakközépbe, jobb lesz a helyzet, de igazából ott teljesedett ki a megalázásom. A megváltást az egyetem hozta meg, de akkor én már teljesen tönkre voltam menve.

Nagyon szeretném tudni, hogy hol rontottam én el a dolgot, mit kellett volna másképp csinálnom, hogy leszálljanak rólam. Kiállni nem mertem magamért, mert teszem azt, ha egy emberrel még el is bírnék (ami nem igaz, mert nem vagyok erős fizikumú), összeállnának ellenem öten, és akkor nekem semmi esélyem.