Milyen volt számotokra a középiskolához képest az egyetem?

Megváltás.

Egyetemen nem voltak menők és nem menők, szinte mindenkivel ugyanúgy lehetett barátkozni, mindenki elfogadó volt. Mindenki értelmes volt. Idővel kialakultak bizonyos klikkek, de sokkal inkább te válogatod meg a barátaidat, társaságodat és sok ember közül tudsz válogatni.

Szakközépben meg össze voltam zárva olyan emberekkel 4 évig, akikkel nem akartam együtt lenn és napi szintű megaláztatásokat kellett eltűrnöm mert ronda vagyok, mert visszahúzódó vagyok, mert szegény vagyok, mert nem vagyok bulizós.

Vegyes érzelmeim voltak.

Ami jó:

-Azt tanultam ami érdekelt. (Bár nem mindegyik tantárgy, de úgy általánosságban igen.)

-Nem kell leckét írni, nem ellenőrizte senki a füzeteim külalakját, ha nem zavartam az órát és vizsgára tudtam a dolgokat, akkor senki nem csesztetett. Magyarán felnőttként kezelnek.

-A tanárok sokkal nagyobb tudásúak, és ritka az aki nem az anyagról beszél órán, hanem a magánéleti gondjairól. Középiskolában ez azért előfordult.

-Hogy hol milyen a társaság az a véletlenen múlik, nekem az egyetemen jobb a társaságom sokkal mint középiskolában.

-Nem kell minden nap 8-ra bejárni.

-Tudok örülni egy 2-esnek is. :-)

-Vannak egyetemi bulik, amíg nálunk nem voltak középiskolai bulik, csak amit a baráti körök szerveztek maguknak. Nem azt mondom hogy ezek az egyetemi bulik annyira hú de jók, de legalább vannak.

Ami rossz:

-SOKKAL többet kell tanulni mint gimnáziumban. Egy átlagos vizsga anyaga megfelel egy középszintű érettségi anyagával. (Fogalmam sincs más egyetemeken hol van, én orvosira járok ami elvileg egy nehezebb szak.) De mondom ez egy átlagos vizsga, ehhez képest persze mennyivel több mondjuk egy anatómia szigorlat anyaga...

-Órarendben néha van 1-2-3 órás lyuk. Akkor sose tudom hogy mit csináljak.

-Nem annyira szájbarágósak mint iskolába. Tehát nem az van hogy a tanár leadja az anyagot, és amit lead azt visszakérdez. Van könyv, minden előadást más tart, és a vizsgán meg visszakérdeznek valamit, és a vizsgáztató persze nem a mi könyvünkből / előadásainkból tanulta meg az anyagot, hanem úgy kíváncsi rá ahogy ő tudja.

Csatlakozom az előzőekhez. A gimis közösséget utáltam, klikkek voltak, menőzés volt, osztályfőnök szívatott,angoltanár szívatott, stb. Maga a város sem volt jó, amint elmúltam 16 próbáltam munkát keresni de egy szaros diákszövetkezet volt ami csak nyárra adott volna melót de nekem nyáron nem volt bérletem (távolsági diákbérletet csak tanítási időszakban adnak). Mindig későig bent maradtam az iskolában mert otthon nem lehetett tanulni mert állandóan állt a balhé.

Az egyetem nálam magával hozta a költözést, a nyugalmat és azt hogy el kellett tartani magam. Végre senki nem csesztetett mint otthon, nyugodtan tanultam, mellette dolgoztam és bár nehéz volt mert éjszakai műszakokból jártam órákra, tudtam hogy ez az, végre kiszakadtam az otthoni környezetből. Azt tanultam ami érdekel és sok olyan emberrel találkoztam, akik hozzám hasonlóak voltak. Senki sem nézte hogy ki hogy néz ki, nem számított hogy kinek a gyereke vagy. Na meg az új nagyvárosi környezetben megtanultam tájékozódni, megismertem sok olyan dolgot ami a szar kisvárosokban nem volt.

Ég és Föld.

Szerencsére jól választottam szakot, szerettem, időben elvégeztem, nem csúsztam stb. (Már egy éve dolgozok, ráadásul szakmán belül helyezkedtem el.) Az egyetem alatt inkább tanultam, nem nagyon jártam bulizni, ami fura, mert mindenki azt mondta, hogy az igazi bulik az egyetemen vannak, de nekem ez valahogy kimaradt. Viszont nem bánom meg, mérföldekkel okosabbnak érzem magam, mint érettségi után, bár csak 3 éves képzésem volt. (Amúgy most levelezős vagyok munka mellett.) És persze minél többet tanulok, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még.

Így visszagondolva a gimire, tök hülye voltam és soha nem tanultam, de az egyetem alatt azzal foglalkozhattam, ami érdekel és ezt élveztem, mert végre nem közepes lett a bizonyítvány-átlagom a tesi meg a matek miatt, hanem ötösre diplomáztam.

Gimiben inkább a barátaimmal voltam elfoglalva, akkor rengeteget kocsmáztunk, házi helyett csak rajzolgattam és zenét hallgattam. Most úgy érzem, mindebből kinőttem már és mérföldekre vagyok attól, aki akkor voltam.

Pest és vidék között hatalmas szakadék van, én egy kis faluból jöttem fel. Így visszagondolva eleinte igen naiv voltam, de mostanra kicsit megedződtem. Pestet amúgy ezerszer jobban szeretem, faluban lakni akkor sem szerettem, ha oda születtem.

Ja, és a barátaim közül is az egyetemiekkel tartom a kapcsolatot, a gimisek szinte mind szétmentek.

Én még egyetemre járok, sőt csak ősszel kezdtem, de tetszik a kérdés, úgyhogy válaszolok.

Nekem az egyetem jobban tetszik. Egyszerűen azért mert azt tanulhatom ami érdekel, sokkal kevesebb az úgymond tölteléktárgy mint középiskolában, bizonyos korlátok között én állítom össze az órarendemet is. Tanulni nyilván sokkal többet kell (bár egy olyan egyetemre járok, amit a műszakisok és az orvosisok rendszeresen szidnak, hogy húdekönnyű meg a tavaszi szünetben el lehet végezni), de mivel olyat tanulok ami érdekel, annyira nem érzem megerőltetőnek. Én eléggé introvertált ember vagyok, megvan a kis baráti köröm egyetemen, illetve meg volt középsuliban is, ebben jelentős különbséget nem látok. De itt sokkal több embert lehet megismerni, és sokkal nagyobb a valószínűsége hogy hozzád hasonló gondolkodású, érdeklődési körű embereket találsz.

Eddig sikerült túlnyomó többségében jó tanárokat kifognom, úgyhogy ebben is az egyetem felé hajlik a mérleg. Bár a középiskolai tanáraim se voltak rosszak, legalábbis olyan értelemben hogy értettek a szakmájukhoz, de mégis sokan közülük elég egyszerű, primitív emberek voltak, és szerették éreztetni hogy hatalmuk van felettünk. Valahogy az egyetemi tanáraim (legalábbis többségük) sokkal intelligensebbnek tűnnek. Talán az egyetlen, amit negatívumként említhetek az egyetemmel kapcsolatban az, hogy egy közepes méretű vidéki városból kerültem fel Budapestre, és én nem szeretem annyira Budapestet, meg albérletben lakok két lakótárssal, és még saját szobám sincs, nem tudok hova elvonulni picit, amikor szükségem lenne rá. De összességében jobban tetszik az egyetem, mint a középsuli.

Sokkal jobb.

Noha sokszor 8-17-ig kötelező volt benn lenni - katalógus, két hiányzás után ugrott az aláírás, mégis sokkal érdekesebb.

- nem kellett nap nap után tanulni (kivéve anatómiát jó volt, ha átnyálaztad néha-néha)

- a társaság okés volt

- érdekes tárgyak (bár sok hasznotalan is volt köztük, töltelék szar)

Ami rossz volt:

- elméletorientáltság

- vizsgaidőszak 6 hét, 16 vizsga, pfuj

- felesleges gyakorlatok

- utolsó félévben volt nagy-gyakorlat, ahol az évfolyamunk 80%-a jött rá, hogy nem akar védőnő lenni :D

- szóval így meg elbxtál 3-4 évet az életedből

Ismeretlen, vidéki középiskolából kerültem nagymenő egyetemre, felkapott szakra. Így nekem a középiskola sokkal jobb volt. Jól kialakult az osztályközösség, a tanárokkal szót lehetett érteni, minden szép és jó volt.

Egyetemen már szó sem volt erről. A tanárok általában nem tudták, kinek és milyen órát tartanak, de nem is érdekelte őket, ráadásul nyíltan lenézték a hallgatókat. A csoporton belül azonnal megindult a klikkesedés: a gazdag szülők tejfelesszájú gyermekei azt sem tudták már jó dolgukban, hogy vágjanak fel a rengeteg sok pénzükkel, az ilyen-olyan egyetemi oktatók gyermekei meg mindenkit lenéztek, akiknek egy doktor sem volt a családjában. Általános volt még a fejetlenség, soha, senki nem tudta, mit és miért csinál, egymásnak ellentmondó információk jöttek mindenhonnan.

Nekem az egyetem szükséges rossz volt, gyűlöltem oda járni, szépen el is felejtettem mindent, amit ott tanítottak. Na, nem, mintha különösebben sok értelme lett volna. Csak a papír kellett, ahhoz meg sajnos oda kellett járni pár évig.