Mennyire van bűntudata annak az embernek, aki miatt valaki öngyilkos lesz ebben az esetben? (Konkrét példana leírásban) Belőletek ez milyen érzést váltana ki?

Hát pedig úgy van ahogy mondom. A főkolomposok legtöbbje pszichopata. Nem őrült, hanemszimplán lelketlen. Ezek direkt hajszolják öngyilkosságba a társaikat.

A többség persze nem ilyen. Ők f

El sem fogják úgy igazából, hogy mit tesznek az áldozatukkal.

Szerintem ennyibõl még nem lehet megválaszolni a kérdést. Itt a kérdés az is, hogy mivel piszkálták. Ha csak gyerekes csíny, amit az "áldozat" túlreagált, akkor nem hibáztatnám õket annyira. Ha tényleg valami különösen durvát csináltak, annak lehet hatása a gyerekre. De piszkálások tudtommal mindenütt vannak, emiatt még senki sem lesz öngyilkos, fõleg ha lelkileg stabil. Általában azt piszkálják (szerintem), aki kilóg a sorból, és magányos típus valamiért. Önmagában a magányérzet is kiválthat ilyen érzést, hogy valaki ezen gondolkodjon, amire a szekálások rátesznek egy lapáttal.

Szomorúnak tartom az ilyen eseményeket, de ennyibõl nem volnék meggyözõdve, hogy hibáztatni kellene õket, mert fiatalabb koromban én is mindenhol tapasztaltam iskolai szivatásokat, de emiatt senkinek sem lett különösebb baja, fõleg senki sem lett öngyilkos.

Szerintem sok helyen inkább annyit váltana ki, hogy elmenne a kedve a szivatóknak a piszkálódástól. De ez nem érhetõ fel olyan būntudattal, mintha "megöltek" volna valakit, mert az öngyilkosság saját döntés. Nem föltétlenül lehet másokat komolyabban hibáztatni, vannak párkapcsolatok is, ahol ugyan ilyen hibáztatás folyik, valaki öngyilkossággal "fenyegeti" a párját, ha az elmeri hagyni õt.

Akkor tudnám mások būnének ítélni ezt, hogyha a sulistársai szószerint erre kérték volna a gyereket, hogy tegye meg, pl. ilyen beszólásokkal, hogy "semmit sem ér az életed". Bár emiatt sem lenne föltétlenül öngyilkos bárki, de már volna miért hibáztatni a sulistársát.

Nem vennék magukra. Az emberi ego főleg az ilyen gyerekeknél bemagyarázná magának miért nincs neki hozzá köze. Egy napig kicsit megszeppent lenne, aztán törődne tovább azzal amivel az elött.

Sőt nálunk mikor egyik srác öngyilkos lett mindenki örült a másnapi szabadnapnak meg hogy a pszihológus bejárása miatt (amire semmi szükség nem volt szerintem) elmaradtak az órák.

Senkit sem lehet öngyibe kergetni, hanem van egy hitrendszere, amihez a többiek (a világa) igazodik. Olyan hitrendszere:"nem érdemlem meg a boldogságot, nem érdemlem meg a szeretetet, nem érdemlem meg a sikert. Senkiben sem lehet megbízni. Mindenki bánt"

Amikor az kérdezik, milyen a világ? S te mondasz valamit, az nem a világ, hanem a te világod, nézőpontod.

Tehát a beteges hitrendszeréből adódóan egy nap annyi zseton gyűlik össze, amit beválthat öngyilkosságra. A szülők sem szülök az ilyen gyereknél, gondolom a kannás-bor fontosabb, mint a gyereknek valódi értékekek átadni.