Ez csak szerintem bunkóság egy tanártól?
Nemrég a matektanárunk íratott velünk egy dolgozatot.Mindenkié rosszul sikerült,még a legjobb tanulóké is rossz lett.Egy órán 2 példát vettünk olyan feladatból,ráadásul még a tankkönyvben sincs példa(1-et találtam,de az csak hasonlít).A másik feladat meg egy nagyon régi feladat volt.Szinte év elején vettük és akkor sem értette senki azt a feladatot.Erre a tanár bemondta,hogy de azt már vettük.Az egész osztály azóta is fel van háborodva emiatt.Még a szülők is húzták a szájukat,de senki nem mondott semmit a tanárnak,mert utána még neki áll följebb.Ráadásul felvételi után íratta meg velünk !Amint iskolába mentünk,azonnal elénk rakta.
Ez csak szerintem(szerintük)bunkóság egy tanártól ?Ti mit szólnátok,ha veletek is megcsinálnák ugyanezt ?
# 8
Azért arra a főiskolai szakra kíváncsi vagyok amire azt mondod, hogy időpocsékolás volt!
"még 8 általános se kéne hozzá."
Igen ilyen is előfordul, szeretheted is, de megélni is meg kellene valamiből. És ismerd be jó végzettséggel könnyebb elhelyezkedni. Amihez meg illik tudni a 4 hónappal korábban leadott anyagot!
"Addig nem szabadott volna tovább mennie, amíg nem érti MINDENKI az anyagot"
Hát persze!
Hol tartana az emberiség, ha a legutolsó lusta "hülyéhez" igazodna minden!
Ha meg kell várni, hogy a legutolsó is megértse, az osztályommal még az ötödikes anyagnál lennénk. Kilencedikes vagyok most. :)
Nem minden tanár darál, de haladni KELL.
Igazából itt is a jelenlegi oktatási rendszer hibája ütközik ki. A fele osztály elunja magát, mert már rég messze járna, a másik fele teljesen és egyre jobban le van maradva, ugyanakkor a tanár mindegyiknek készüljön feladatokkal és még haladjon is az anyaggal az előírt ütemben.
Annyiban korrekt volt a tanár, hogy mély tudást követel meg, nem csak az aktuális ismereteket, viszont jeleznie illenék, hogy milyen témákat fog kérdezni a dolgozat során. Már ha van idő a kikényszerített ütemezés szerint.
Ha pedig egy feladatot nem értetek, akkor talán ezt akkor, helyben kell jelezni, nem hónapokkal később nyekeregni.
11-es:
Képzeld el, meg lehet élni belőle. Ahol a diplomám témájában dolgoztam régen, ott kevesebbet kerestem. Sajnos a nagyon agyalós, összefüggéses, összetett melókhoz egyszerűen nincs idegzetem, hiába van meg az eszem hozzá. Arról nem beszélve, hogy az álláshírdetéseket böngészve olyan elvárások vannak, hogy azt hittem besz@rok.
Nem kell köntörfalazni, taxis vagyok. Félállásban, napi néhány órát vagyok kint hétköznap a másik melóm után, a hétvégéket meg szinte végiggürizem (péntek és szombat éjszaka). És így is tudok kivenni belőle eleget. Nem fix lové, az tuti, de nem is egy folyamatos agyf@$z, számokkal és táblázatokkal stb. Beül, mondja vigyem ide vagy oda, elviszem, és fizet. Ennyi. Ha meg annyi a meló, hogy egy cigit nincs időm elszívni (autóban nem dohányzom, ki szoktam szállni), akkor szó szerint hülyére tudom keresni magam. Ezzel szemben a másik állásomban egész nap egy monitort gúvadok, számokat pötyögök, öltöny-nyakkendős s3ggfejek csesztetnek egész nap, és az agyf@$z mértékéhez nem sok pénz van benne. Megélni a taxiból simán meglehet önmagában is, ha csak az van, és full műszakokban tolom. Tény, hogy nem jut belőle minden évben tengerparti nyaralásra (vagy egyáltalán nyaralásra), de számlákat befizetni, kaját rakni az asztalra, ruhát, játékot venni a gyereknek, magunknak párommal ezt-azt néha megvenni, és félretenni valamennyit, arra bőven elég. Nem tudjuk erre arra szórni a pénzt, de cserébe nem kapok agyf@$zt a műszak végére.
Az irodai melót csak azért tartottam meg a taxi mellett, mert tudom, hogy nem tudnak senkit rakni a helyemre, szükség van a munkámra, és úgy, hogy nem adnak rá extra okot, nem akarom sz@rban hagyni őket, így meghetehetem, hogy ha nem tetszik amit a főnök akar, akkor elküldöm a bánatba, mert nagyon jól tudja, hogy ha nagyon az agyamra mászik, akkor gondolkozás nélkül felállok, és itthagyom a sz@rban. Magyarul mondva, én vagyok végre helyzetben a főnökeimmel szemben, kénytelen megbecsülni. Ettől függetlenül nem sok időt adok már neki, mert épp eéggé a bögyömben vannak egytől egyig.
"Képzeld el, meg lehet élni belőle."
Ez jó, de sajnos az esetek többségében ez nincs így!
"Ahol a diplomám témájában dolgoztam régen, ott kevesebbet kerestem."
Ez is szörnyű, és gondolom nem is motivál túlságosan, hogy "nem érte meg tanulni"
"Sajnos a nagyon agyalós, összefüggéses, összetett melókhoz egyszerűen nincs idegzetem, hiába van meg az eszem hozzá."
Nincs ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák. Engem a monotonitás öl meg, nem tudnám ugyanazt csinálni nap-nap után.
"Arról nem beszélve, hogy az álláshírdetéseket böngészve olyan elvárások vannak, hogy azt hittem besz@rok."
Ebben egyetértek veled ilyen a "pályakezdő öt év gyakorlattal"!
"Nem kell köntörfalazni, taxis vagyok."
Nincs ebben semmi szégyellni való! Ha meg szereted, csináld. Mivel meg is élsz belőle nincs kérdés!
"Ezzel szemben a másik állásomban egész nap egy monitort gúvadok, számokat pötyögök, öltöny-nyakkendős s3ggfejek csesztetnek egész nap, és az agyf@$z mértékéhez nem sok pénz van benne."
Megértem.
"Az irodai melót csak azért tartottam meg a taxi mellett, mert tudom, hogy nem tudnak senkit rakni a helyemre, szükség van a munkámra, és úgy, hogy nem adnak rá extra okot, nem akarom sz@rban hagyni őket, így meghetehetem, hogy ha nem tetszik amit a főnök akar, akkor elküldöm a bánatba, mert nagyon jól tudja, hogy ha nagyon az agyamra mászik, akkor gondolkozás nélkül felállok, és itthagyom a sz@rban. Magyarul mondva, én vagyok végre helyzetben a főnökeimmel szemben, kénytelen megbecsülni. Ettől függetlenül nem sok időt adok már neki, mert épp eéggé a bögyömben vannak egytől egyig."
Ebben az esetben viszont nem értem miért nem becsülnek meg jobban!
Ilyen esetben már csak ezért is eljöttem volna. Nem csak a pénzbeli elismerés miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!