A diák világnézeten alapuló véleménye képezheti-e egy iskolai felelésnél az értékelés egyik szempontját?

Kérdező:

"Ebben a sztoriban nem az egyes a lényeg le van szarva 1 db egyes, hanem a gondolkodásmód ami a sztori mögött húzódik."

Olvasd el ehhez az alábbi mondataidat is:

"De a felelet az 5-ös és semmi más nem lehet."

"hát és ha én a tankönyvet tekintem egyfajta nézetnek?"

"Annyi joga csak van hogy megmondja „kérem szépen ez egy nagy szar."

A probléma az, hogy minden jel szerint

1. nem vagy tisztában a hit és a tudomány közti különbséggel

2. nem vagy tisztában az oktatás mibenlétével

3. kettős mércével mérsz

Ugyanis:

Az igazi Hit nem arra vonatkozik, hogy mondjuk a kezedben van-e radír, vagy hány alma van egy kosárban. Ezek ellenőrizhető, egyértelmű dolgok, meg tudod nézni őket, érzed, látod, tapintod, következtetéseket vonsz le. Ezek mind a tudomány világához tartoznak. Ha ezeket kétségbe akarod vonni, szíved joga. A tudomány azért jó, mert szigorúan szabályozza saját magát. Lehetőséged van továbbtanulni, diplomát szerezni, akár a Magyar Tudományos Akadémián vitatni mindazt, amit tanulsz. Minden ilyen vitatás alapjai a tudományos vizsgálat törvényei és az érvelés szabályai.

A Hit a megismerhetetlen világa. Lehet elmélkedni az isteni erőkről és vagy igazad van, vagy nem, de ezeket sem cáfolni sem bizonyítani nem lehet.

A te problémád, mint mondtam, az, hogy nem ismered a kettő közötti különbséget. Tény, hogy van egy ütközőzóna, hiszen a hit rendszerint vallásban ölt testet, a vallások körül egyházak jönnek létre, az egyházak pedig az emberi élet praktikus oldalával is kapcsolatba kerülnek.

Ugyanakkor a tudomány és az egyház is elismeri, ha nyilvánvaló tévedése van. Az egyházak és a hívők nem vitatják a Föld gömbölyűségét vagy a tudományos érvelés korrektségét, mert évszázados harc után egyértelművé vált, hogy nincs igazuk. Hasonlóképpen a tudományos világ is szigorított saját magán és nem gabalyodik bele a vallás világába úgy, mint valaha, amikor a kettő bőven vegyítve létezett.

Gondolhatod úgy, hogy az evolúció nem létezik. De ne csodálkozz, ha nem simogatják a fejedet, hogy "jól van, önálló gondolatod van", mivel ez nem egy valódi, önálló gondolat, hanem egy "juszt is megmondom a világnak, hogy csak én vagyok helikopter" típusú megszólalás. Ugyanis a tudomány, az iskolák és az egyházak is (!) mind elfogadják az evolúciót. Aki pedig érvek és tudás nélkül csak köp erre, az nem érdemel sok tiszteletet.

-

A kettős mércédről pedig annyit, hogy miközben elvárod az egész tudományos világtól, hogy az általános konszenzust tagadják a kedvedért, te nem tiszteled mások véleményét, sőt paraszt módon beszólsz a tanárodnak, ezzel tönkre téve az órát.

-

Az egyesről:

Igaz, nem egyest kellett volna adnia neked, hanem egy szaktanári intőt. Nem azért, mert mást gondolsz, hanem azért, mert ezt paraszt módon közlöd és ennek nincs helye a tanórán.

-

Összesítésként két dolgot ajánlok neked:

1.

Ne kezdj el feljelentgetni mindenkit, aki neked nem tetszik. Nem szégyen segítséget kérni, ha az ember Valóban el van nyomva. De az, aki ezzel visszaél és miután tahó volt a négyzeten, elkezd mindenkit feljelentgetni, az tetű ember. Még fiatal vagy, most még csak egyest kapsz érte, de később ilyenért kirúgják az embert a munkahelyéről és megutálják a barátai.

2.

Egy tisztelt embert idézve: Lehet lázadni, de akkor úgy is kell tanulni és viselkedni. Ha valóban mindent megtanulsz és tudod kulturáltan képviselni a gondolataidat, akkor meg lehet kérdőjelezni a szabályokat. De csak akkor. És észre is fogod venni, hogy ahogy valóban megismered mások érveit és megtanulod tiszteletben tartani azokat, sok esetben kiderül, hogy nem ők voltak hülyék és nem ők "nyomtak el", hanem te gondolkodtál rosszul és te kezdtél minden apróság miatt lehülyézni mindenkit a környezetedben - vagy a szájába adni a lehülyézést feléd, amit valójában sose mondott. És ez a kettő tulajdonképpen ugyanaz is.

Ahamn, szóval kirúgattál egy tanárt, s még le is léptél... szép kis ember vagy te, azt mondhatom.

Sggfj.