Mitől lesz számodra érdekes egy tanóra?

Szerintem a prezentáció sokkal érdekesebb és hasznosabb, mivel jobban láttatja a tananyagot, és érthetőbbé is teszi. Plusz, könnyebben is lehet rá emlékezni.

A feladatmegoldásoknál inkább a csapatmunkát választanám, de csak abban az esetben, ha két-maximum három fős csoportokról lenne szó. Így egyrészt nem egyénenként hárul mindenkire az egész feladat, kevésbé nyomasztó, másrészt interaktívabb az egész, lehet egymásnak segíteni, meg lehet beszélni a gondolatokat, véleményeket a feladat kapcsán, az egyik fél gondolata beindíthat egy újabb ötletet a másikban, amire magától nem is gondolt volna, stb. És így a közös megtárgyalások során jobban is tud esetleg emlékezni rá a diák.

Nekem az 1-5 értékeléssel soha nem volt semmi problémám. Viszont házi hiány miatt egyest semmiképp sem adnék tanárként. Mínuszt esetleg, például minden házi feladat hiányért egy mínusz, aztán mondjuk 3-5 mínusz után egy egyes. Vagy talán még eredményre vezetőbb lenne az a megoldás, ha mínusz helyett valamilyen plusz feladatot kapna az a diák, amelyik nem írta meg a háziját. És ha ezt a pluszt, ill. az előzőleg meg nem írt házit nem mutatja be következő órán, akkor már egyes.

Megkérdezhetem amúgy, hogy ez mihez kell? :)

Hát, gimnáziumban még nem volt fontos sem a tankönyv, sem a prezentáció. Az előadás módja attól is függ, mit vár el a tanár. Pl. szerintem az önálló jegyzetkészítés képességének elsajátítását visszavetheti, ha a tanár prezentációt tart - hacsak nem arról van szó, hogy a prezentáció csak fotókat / térképeket tartalmaz, azzel szerintem nagyon is fel lehetne dobni egy órát.

Egy óra alapvetően a tanár személyiségétől érdekes (vagy nem az).

A leghatékonyabbnak azt tartottam, ha egy-egy típusfeladat közös megoldása után otthon egyedül oldottunk meg nagy számú feladatot, és ami nem ment otthon egyedül, azt a következő óra elején felírtuk a táblára, és azt megoldottuk az órán együtt. Sok feladatot közösen megoldani nem érdemes, egyrészt akinek jól megy, annak egy idő után unalmas, másrészt akkor a diákoknak nemigen kell maguktól gondolkoni, így nem tudják tesztelni valóban étik-e a megoldás lépéseit - és gyakorlatban is meg tudják-e csinálni.

Az értékelési rendszer önmagában szerintem korrekt. A legsarkalatosabb pontot nyilván a ponthatárok jelentik, amiben talán a legérdemesebb az érettségi (fakt esetén az emelt érettségi, nyelv esetében a nyelvvizsgák) ponthatáraihoz igazodni.

Nem hiszem, hogy a házi feladat hiánya a szaktárgyi jegyekben kell, hogy megjelenjen (különösen alacsonyabb évfolyamokban nem, ahol még nagyobb az "elfelejtettem" faktor, és nem "nemtörődömségről" van szó), amúgy sem hiszem, hogy ösztönző erejű lenne. Ilyen esetben inkább plusz feladatot adnék (végső esetben feleltetnék:S), az motiválná a diákokat a házi feladat komolyan vételére. Inkább a házi feladat másolását büntetném, házi dolgozat esetén pedig a plagizációt, de azokat szigorúan.

Általában a legjobb tanóra az, ahol a tanár kiáll a tábla elé, és krétával magyaráz, valamint minden fontos dolgot, akár egész mondatokat is felír.

A prezentáció általában unalmas, mivel az a bevett szokás (sajnos) hogy nem tudják használni. A többség azt csinálja, hogy egy csomó szöveghalmazt kivetít, és azt felolvassa.

Ez nem tudás és legfőképp nem tanítás, bárkit ki lehet állítani a ppt elé, bárki fel tudja olvasni, ami le van írva.

A tudás az, mikor a táblára a tanár fejből fölír, levezet mindent.

Emellett a táblára való dolgozás egyúttal összhang is a tempó szempontjából. A tapasztalat azt mutatja, hogy a prezentáció gyors végigkattintgatása a jegyzetelést nem teszi lehetővé. (Persze akkor most jöhet valaki azzal, hogy szét lehet osztogatni a ppt-ket, aztán mindenki letöltheti magának otthonra és megtanulhatja. De akkor meg minek járunk órára?!)

Hasznos lehet a prezentáció, legfeljebb videók, és képek mutatgatása erejéig, amellyel így a táblás oktatás hasznosan kiegészíthető, de semmiképp nem helyettesíthető!

Ezt nagyjából tudja is mindenki, csak ugye a tanárok is újabban kezdenek ellustulni, inkább kivetítik, mert kattintgatni sokkal egyszerűbb, a felolvasáshoz meg ugye gondolkodni sem kell.

Aki tanított már krétás táblával, az tudja hogy miről beszélek, pláne ha sokat kell írni, mint pl. egy színvonalas egyetemi matek előadáson. Igaz, hogy nehéz 90 percig írni, rajzolni a táblára, meg tiszta krétapor lesz az ember ruhája, esetleg izomlázat is kap a sok írástól, dehát ez a pálya ilyen, aki erre adja a fejét, ezzel számolni kell, ha színvonalas órákat szeretne tartani, nem pedig ellustulni és pusztán diavetítésre szorítkozni.

Feladatmegoldás során mind az önálló, mind pedig a csapatmunka igen fontos. A kettőt vegyesen kell alkalmazni.

Az 1-5 skálás értékelési rendszerrel nincs probléma, ha ezek alatt a végeredményeket érted. Középiskolában talán igazságosabb lenne az a rendszer, ha az egyes dolgozatokra nem jegyet, hanem százalékot adnának, majd pedig év/félév végén lenne megállapítva a bizonyítvány jegye egy egységes százalékos rendszer alapján, nem pedig a jegyek átlagából lenne ilyen-olyan vita, mint mostanság sokszor.

Ezt néhány helyen meg is csinálják, főleg reáltárgyak esetén. Csak ugye ezt nem mindenki szereti, -főleg humántanárok- mivel ehhez ugye kéne tudni százalékot is számolni, amit meg sokan nem tudnak...

Házi feladatatokért jogosnak tartom a büntetést. Habár az sem túl szerencsés, hogy apró hf-ok vannak feladva akár egyik napról a másikra, aki meg mondjuk este ér haza, mert vidéki, vagy még plusz programja van, nem biztos hogy kedve lesz neki megcsinálni.

Talán hatékonyabb lenne az a módszer, miszerint kapjanak kevesebb darabszámú, ám nagyobb terjedelmű házi feladatot a diákok, mondjuk félévente 5-6-ot.

Ezekre lenne pl. 2-3 hét idő, határidő napján viszont szigorúan be kéne adni, a tanárnak pedig értékelni (A pontos határidőket előre ki kéne hírdetni). Egy-egy ilyen nagyobb feladat alkalmas összefoglaló ellenőrzése lenne egy-egy nagyobb témakörről való felkészültségének a diáknak, másrészt jó felkészülés is lenne a dolgozatra is, amit beadás után kéne megírni az adott témakörből.

Olyan viszont nem lenne, hogy valaki nem adja be a hf-ot (legfeljebb különleges esetben, egyedi elbírálás alapján), mert kritérium követelményként írnám elő. Aki nem adta be a házi feladatot, az adott tárgyból a félévi jegye automatikusan elégtelen.

A beadott házi feladatokra is ugyanúgy jegyet, vagy százalékot adnék, mint egy dolgozatra. A házi feladatnak precíz, gondos, minőségi munkát kéne tükröznie, és minimum a 40%-os szintet elérnie.

Ez egy kiváló módszer, egyetemeken alkalmazzák is. Középiskolában általában sajnos nem (de kivétel van!). Igaz, tanári oldalról több munkát, a beadott feladatok átnézését igényli, amire sokan nem hajlandók, de az elért eredmény hatásos.

Szóbeli feleletek továbbra is lennének minden órán, de nem a tanóra elején, céltalanul elvéve 10-15 percet a tiszta munkaidőből, hanem pl. gyakorló órák keretében, táblánál való szereplés útján. És nem feltétlenül menne jegyre, hanem ez is mondjuk %-ra, 3-4 alkalom után pedig az eredő %-ra lenne egy jegy megállapítva.