Iskolakerülő lettem. Tavaly óta már 3 középiskolát váltottam. Hogyan tovább? 16/L
Iskolakerülő vagyok, de okkal. Minden iskolában én vagyok a kinézett, kiközösített. Valószínűleg a csendességem és a piszkálódásokra leadott rossz reakcióim miatt. A külsőmben semmi különös sincs, szerintem egy eléggé átlagos lány vagyok.
A lényeg, hogy a suliban töltött idő egy rémálom...
Minden nap a szokásos megy... Megdobálnak, kicsúfolnak, van, hogy belém rúgnak és utána kiröhögnek...
Az évem első egyesét matekból már be is szereztem. Kihívott a tanár a táblához, és egyszerűen ott lesokkoltam. Tudtam, hogy engem néznek, és rólam beszélnek a hátam mögött. Elkezdtek összegyűrt papírokkal dobálni, én meg csak álltam ott, próbáltam visszatartani a sírást, a tanárnő meg nem csinált semmit, csak mondta, hogy csináljam az egyenletet, jegyre megy. Én szeretem a matekot, értek is hozzá, de ott és akkor nem érdekelt semmi, csak az, hogy visszajussak a helyemre, biztonságba és távol a többiek elől. Ott helyben azt sem tudtam megmondani, hogy mennyi 66:2, mert egyszerűen nem érdekelt, és nem akartam mást, csak szabadulni. Mikor végre visszajutottam a helyemre, akkor persze a tanár elkezdi, hogy: ,,Ez egyes. De ha már ilyen komoly gondjaid vannak egy ilyen egyszerű osztással, te túl buta vagy ide."
Igen, komolyan így mondta.
Az előző iskoláimban is ez ment. Engem könnyű kinézni ezek szerint minden közösségből...
Jártam pszichológushoz. Sajnos, mióta balesetben elhunyt, azóta nem tudok kihez menni. A szüleim nem értenek meg, folyton csak leszidnak.
Egyébként, a környék legszínvonalasabb iskoláiba jártam, de egyszerűen mindenhol ez megy. Nem bírom... Úgy szeretnék tanulni, és úgy szeretném azt, hogy legyen belőlem valaki! De így nem tudom mire fogom vinni... Már most elhasználtam mind a 3 szülőimet, és már 1 hetet hiányoztam is (egy behazudott betegség miatt). Van olyan esetleg itt aki hasonló cipőben jár...? Vagy csak tud tanácsolni valamit, hogy mit tegyek?
16/L
válasza: válasza:Hát ez elég nehéz ügy.én fiúként hagytam a középiskolát a pic,,sába és átmentem szakmunkásba.
18évesen munkába álltam,25évesen költöztem otthonról.
Mamárnincs szakképzés de lányként egyébként se lenne hova menni.
Pedig muszály lesz érettségizned valahogy mert nincs más opció.
Nyelvtanulás aztán mehetel nyugatra dolgozni.
válasza:Éltem át hasonlókat iskolában vagy munkahelyen. Annak ellenére hogy kitűnő tanuló voltam. Az a tapasztalatom hogy akkor volt számomra megfelelő az adott közösség, ha a többiek energiája valamilyen módon le lett terhelve. Például a fősulin akkor viselkedtek normálisan ha ők kollégiumban "szenvedtek", mivel eszük csak annyi volt hogy egymást is zavarták a tanulásban. Míg én meg saját lakásban tanulhattam könnyedén. Nekem minden vizsgám sikerült elsőre, ráadásul nagyon jól, míg ők meg nem tudtak egymástól tanulni és még nyáron is pótvizsgákkal meg tanulással voltak elfoglalva. Ami persze nekem előnyös volt mert a hülye barmai levezethették káros energiájukat és nem volt többé erejük piszkálni. Annyi eszük már nem volt hogy az iskola nagyon könnyű lenne ha nem piszkálnák egymást.
Később munkahelyeken illetve a közéletben is ez volt a szabály nálam, hogy a viselkedni nem tudókat terhelni, terhelni, terhelni. A legtöbb esetben maguk gondoskodnak saját kínjaikról, ahogy a kollégiumi esetben is. Elég primitív emberek azok akik csak akkor hajlandóak normálisak lenni és nem bántani másokat ha kellő mértékben kifacsarják őket mint a citromot.
Próbálj egy normális iskolát keresni, lehet hogy külföldön fogod megtalálni. Mások primitívsége miatt ne maradj érettségi vagy diploma nélkül. Maradjanak ők azok, nekik felesleges lenne egy érettségi is hisz útépítő segédmunkásként lehetőségük adódik arra hogy kártékony tulajdonságaikat hasznosra fordítsák. Bár ott is károsak lennének a társadalomra mert olyan utakat csinálnának ami évente kátyúsodik. De legalább energiájukat levezetik.
válasza:Szegény :(( Én is hasonló helyzetben voltam,minden iskolában ki voltam fogva... Ki voltam közösítve...
Általános iskolában 6-odik osztálytól magántanuló lettem a pánikbetegség,és Szociális fóbia miatt,de legfőképp amiatt ahogy bántak velem...
-Az öltözőben a ruháimat ledobálták a földre.
-A hajamba kenték a vajas kenyeret,rágót többször is.
-Leköpködtek,összerugdostak,csúfoltak mindig valami miatt...
-Szünetekben mindig egyedül voltam,és belém kötöttek az udvaron más osztálybeliek is...
Az általános iskola 6éve maga a pokol volt,reggel enni se tudtam,öklendezve jártam be...
Jött a középiskola...Az sem volt jobb... Mentem egyikből másikba,végül ott is hagytam... Most átmentem egy esti iskolába az végre bevált,rendesek a tanárok,és az osztály is,vannak barátnőim...
19/L
Köszönöm a válaszokat!
Próbálom figyelmen kívül hagyni amiket csinálnak velem vagy mondanak... De nehéz. És a legtöbben körülöttem pont ezt nem értik meg, hogy mennyire nehéz nem figyelni a minden napos csúfolódásokra/fizikai bántalmazásokra.
Utolsó: Örülök, hogy neked legalább jóra fordultak a dolgait, és megtaláltad a kiutat.
Tényleg nagyon szeretnék leérettségizni, tanulni, de ha így folytatom... Nem tudom mi lesz a jövőmmel.
válasza:*dolgaid
Lehet az lenne a legjobb... Csak a szüleim... Nagyon remélem intézkednek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!