Ti elmennétek úgy gimnáziumi osztálytalálkozóra, hogy magántanulók voltatok?

Két éve végeztem, de egészségügyi okok miatt a 10-11-12. osztályt magántanulóként végeztem, 9. évzáró után a szalagavatón és a ballagáson kívül csak évente egy napot töltöttem a suliban az osztálytársaim közt óralátogatás keretében. Ők viszont egy nagyon összetartó közösség voltak, azóta is évente kétszer szerveznek egy 1-2 napos kirándulást osztálytalálkozóként.

Így ugyebár alig ismerem őket, amit elismerek, hogy az én hibám, mégis kíváncsi lennék rájuk, szeretnék velük találkozni, érdekelne, hogy velük mi történt azóta. De nem merek elmenni. Igaz, nem szoktak külön hívni, mert van az osztálynak egy csoport létrehozva, és ott írnak meg mindent, de nem írták, hogy engem látni se akarnak. De bennem van, hogy még elküldenének a fenébe, ha nem is mindenki, merthogy szinte nem is jártam velük órákra, ők se tudnak rólam szinte semmit, nem tartozom közéjük... Mert arról tudok, hogy volt két lány, akinek nem tetszett, hogy szalagavatón és ballagáson velük kellett egy sorban állnom.

Megjegyzem, én akkor is igyekeztem velük tartani a kapcsolatot, írtam nekik, hogy elkérjem az órai anyagot, amikor épp nincs rá szükségük és egy délután alatt lemásolom, de az is hetekig tartott, mire valaki kölcsönadta, akkor is csak azért, mert az osztályfőnök is többször megkérte rá. Ha a tananyagban kellett segítség, akkor se írtak vissza, csak a tanárokhoz tudtam menni. De most én tehetek arról, hogy beteg lettem és hosszú ideig kórházban kezeltek, ráadásul kéthetente utaznom kellett mindig másik városba, ezért nem tudtam teljes értékű osztálytársuk lenni? Mert egy másik lány meg elment külföldre modellkedni, ő még annyit se volt bent a suliban, mint én, mégis körberajongják a mai napig is, meg neki mindenben segítettek.

Ti mit tennétek? Ennyi idő elteltével megpróbálnátok egyszer, és jeleznétek, hogy elmennétek erre a találkozóra? Vagy tényleg jobb hagyni és inkább az egyetemi barátokkal tölteni azt az időt?

Csak olyan űr van bennem, hiányzanak azok a gimnáziumi évek... Mások annyit tudnak róla beszélni, nekem meg jóformán semmi sincs meg belőle.