Hogy tegyem magam túl a kisebbségi érzésemen, hogy el tudjak menni az osztálytalálkozóra?

ha érettségi óta nem láttad őket, akkor mit is foglalkozol a véleményükkel? 2 órát ott vagy, azt kb soha nem fogod látni őket.

Ha meg nincs kedved menni, akkor ne menj!

Ha zavar a dolog, és rosszul éreznéd magad, ne menj.

Majd elmész a 10 évesre.

nekem is ilyen osztályom volt, elitgimi... ott konkrétan én voltam a legjobb-egyik legjobb eredményű ember, ha nyelvvizsgákat, versenyeket, jegyeket nézzük, viszont nagyon csendes, szolid voltam. ezért nagyon kikezdtek, konkrétan az utols félévben egy irigy szociopata stréber gyerek egy hatalmas nagy hazugságba kevert, nagyon nagy ármánykodások voltak. én soha nme találkoznék már velük, mert 30 vagyok most és tönkretették az életem, elvették az önbizalmam, soha nme fogom nekik megbocsátani, amiket leműveltek velem irigységből. kb 3 ember csinálta ezt, a többiek meg csak hlalgatták meg kibeszélték a hátam mögött

én mindegy egyes eredményemre jol megkaptam a magamét... pl. 2. lettem egy országos versenyen, senki nem gratulált, viszont az volt az első megjegyzésük, hogy "biztos csak véletlen volt".

Majd idővel te is rájössz, hogy jó jegyek, pályázatok meg menő iskolák senkit nem tesznek boldoggá.

Nekünk is most lesz az 5 éves találkozónk, és őszintén teszek rá, ki milyen iskolába jár, vagy mit végzett el, milyen diplomája lett, és mennyit keres. Ha valaki elkezd beszélni róla, még odébb is megyek, mert annyira nem érdekel. Ez szimpla felvágás, semmi több. Pláne, hogy amúgy is mindenről tudunk, mert minden azonnal felkerül a facebookra.

Ha valakinek semmi más témája nem lesz, mint a sikeres vizsgái, az a saját szegénységi bizonyítványa. Egy huszonéves fiatal felnőttnek ne az legyen a legnagyobb öröme és sikere az életben, hogy vizsgázik félévente. Ha ezen kívül semmit nem tudnak felmutatni, akkor nincs miért irigyelned őket.

Egyébként sem kell mindenkinek egyformának lennie. Nálunk van, akinek már most külföldi munka és szerződések jöttek össze, van, aki meg kisvárosi műkörmös lett. Sőt, még olyan is, aki éppen csak közmunkás. A fele meg még mindig csak tanul, tanul, tanul, amíg meg nem unja. Ez ilyen. De mégis csak egy osztály voltatok 4 évig, biztos vagyok benne, hogy tudtok majd másról is beszélni, mint a jegyekről.

Ha pedig kinevetnek vagy lenéznek, akkor csak mosolyogj rájuk, gratulálj a jó jegyeikhez, és menj oda máshoz beszélgetni. Nem kell a véleményükkel foglalkozni.

Én is így mentem el.. 23-4 évesen semmim nem volt (ma sincs) otthon laktam, párkapcsolat sehol.. aztán hallgattam a sok hülyét, akik idővel még hülyébbek és beképzeltebbek lettek mint voltak. Az összes el volt adósodva, 27 éves létükre már elváltak, egyedül nevelik a gyereküket, vagy épp pereskednek a férjükkel. Diplomájukkal gyári robotok, diplomás fizetésért, de idejük nincs elkölteni. Persze kifele csak a szépet és a jót mutatják, hogy ők mekkora ászok, az élet császárai. Aztán otthon meg sírva alszanak el.

ekkor jöttem rá, hogy nincs miért szégyenkeznem.

Szerintem itt inkább te vagy az aki irigylésre méltó. Az orvosi az egyik legnehezebb dolog és mellette máris van egy másik végzettséged is! Erasmusra még bármikor mehetsz és pályázatokat is nyerhetsz. Ilyenkor egyszerűen nem kell magadra venni amit mondanak, vedd természetesnek, hogy nincs igazuk ha esetleg leszólnak és akkor nem lesz rajtad támadási felület. Persze ha magad meghúzva habogsz valami mentséget akkor rád fognak szállni. Attól, hogy dicsekszenek még nem biztos, hogy téged lenéznek, de ha igan akkor nem is érdemesek arra, hogy foglalkozz a véleményükkel.

De ha túl nagy teher az egész akkor inkább ne menj el, a lelki békéd fontosabb annál.