Ha a tanár fegyelmi eljárást kezdeményez egy tanuló ellen, és a tanuló emiatt öngyilkos lesz, akkor a tanár érez bármiféle megbánást, bűntudatot?

"önhyilkoságba taszították a gyereket"

Rühellek a saját példámmal előhozakodni, de az értetlenséged miatt úgy látszik, nem úszom meg.

Szóval mesélek kicsit magamról.

16 sem voltam, amikor meghalt faterom. Anyám rövid idő múltán lelépett egy orvos barátjával. Ez még jócskán az átkosban volt, s mint a többség, mi is állami bérlakásban laktunk. Testvérem nem volt, egyedül maradtam, mint az ujjam. Mivel sem intézebe kerülni, sem az alighogy elkezdett középiskolát félbehagyni nem akartam, valamit ki kellett eszelnem. Volt akkoriban a TÜZÉPEN egy nappalos, és egy éjszakás vagonrakó brigád. Én az éjszakásokkal egyeztem meg feketén; fele pénzt jattolom nekik, a másik feléért kipakolom a vagonokat, míg ők söröznek a talponállóban. Felváltva mindig velem maradt valamelyikük, de még így is min. 500 db 50 kilós cementes zsákot kellett megmozgatni. Munka után annyi időm maradt, hogy lezuhanyozzak (természetesen hideg vízben, mert a fatüzelésű bojlerba hetente max egyszer gyújthattam be) aztán irány a suli. És senkinek nem szólhattam erről! Nem volt ám iskolapszichológus, akinek elsírhattam volna a bánatomat! Apropó, sírás. Manapság már tudjuk, hogy a könnyek rengeteg stresszhormontól szabadítják meg a szervezetet, ezért a sírásra szükség van. Abban az időben azonban a fiúknak semmilyen körülmények között sem volt szabad sírnia. Ha véletlenül mégis megtette, azonnal nevetség tárgya, kiközösített anyámasszony katonája lett.

A legnehezebb dolgom az ofővel volt, hiszen se szülői értekezletre, se családlátogatásra nem tudtam kirázni a cilinderből egyetlen megveszekedett szülőt sem, tehát egyfolytában hazudoznom kellett neki. Valami csoda folytán az utolsó év második félévéig sikerült kihúznom így. Becsületére legyen mondva, akkor már nem tett alám, sőt igyekezett falazni nekem, amikor megtudta, min mentem keresztül, de az addig eltelt két és fél évem minden percét megkeserítette. Mindig talált módot a szemétkedésre, gúny célpontjává tett, alulosztályozott, kiközösített az osztályból. A legnehezebb talán az osztály-, vagy tanulmányi kirándulások alkalmával volt. És senkinek nem szólhattam. Még az osztálytársaimnak se mesélhettem el, mert a kamaszok között mindig van egy magadfajta nagyokos, aki mindent jobban tud, és merő jóakaratból "intézkedik".

Szóval elhiheted, naponta megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata. És tudod, miért nem tettem meg? Azért, pajti, mert 100 000 kamaszból 99 999-nek túlteng annyira a létfenntartási ösztöne, hogy a négy év elteltével a pofájába röhög az őt valamikor "kínzó" tanárnak, vagy dirinek. A fennmaradó egynek meg az is elég, hogy halomra öngyilkolássza magát, ha ősszel elmennek a fecskék, vagy a dzsudzsák luftot rúg gólhelyzetben.

Attól még hogy te veled szarul bántak, az nem magyarázat arra, hogy miért rúgtak ki egy olyan tanulót, aki nem követett el semmit! Nem érted? A tanárok bűnt követtek el! hatalmas szemétség kirúgni valakit olyanért, amit el sem követett!! És ez független attól, hogy veled hogyan bántak a suliban!

Amúgy meg, a suliban minden nagypofájú, osztályok életét tönkretevő gyerek csesztetésnek veszi, ha rászól a tanár. Abba bele sem gondol, hogy ő sokkal szemetebb módon viselkedik másokkal, esetleg olyanokkal, akik meg sem érdemlik!! Azért, mert veled szemetek voltak, az nem jelenti azt, hogy tűrhető, ha mással is szemetek! Akkor lehet megállítani az ilyen gonoszkodó embereket, ha valaki felszólal ellenük. És ha ez megtörténik, akkor nem hivatkozhat arra, hogy "Ne máá', mások sem szólaltak fel ellenem mert gonosz vagyok!" Egy bűnös embernek büntetést kell kapnia, még akkor is, ha előtte 100 olyan bűnt követett el, amiért nem bűntették meg. Nem hivatkozhat arra, hogy már előtte is gonosz volt, és nem kapott büntetést!

...Este 50 kilós cementes zsákokat cipelgettél, képzelem mennyire egy vézna visszahúzódó gyerek voltál.... Őszintén, hány osztálytársad életét tetted tönkre szemétségből?

Köszi, utsó. Kicsit szíven ütött, hogy látatlanban milyen gonosznak állítanak be, csak azért, mert kondisabb voltam az osztálytársaimnál. Bevallom, fürödtem dicsfényben, amit az muszklijaimmal érdemeltem ki, de itt, meg a szkanderozásban kb ki is merült az izmok kihasználása. A gyerekeim túl vannak a harmincon, mind diplomás, jó állással rendelkező, családos (vagy kapcsolatban élő) felnőtt.

És annyit hadd mondjak még el, hogy egyáltalán nem bánom, hogy így történt ez velem. Korán felnőttem, idejében megtanultam, hogy ha akarok valamit az élettől, csak magamra számíthatok. A rinyálás nem hallatszik át még a szomszédba se. Szerencsére a csajokkal mindig könnyen szót értettem, így aztán partnereim is voltak 16 éves korom óta, és most is boldog házasságban élek.

Tudod, hány iskola van a világon és hány tanár, akik közül a legtöbb rosszabbul keres, mint egy útmunkás, de marad és tanít, mert, ha te nem is, de vannak gyerekek, akik szeretnének tanulni, akik nem képesek önállóan bevágni egy könyvet és mégis vinni szeretnék valamire. Nekik szükségük van az oktatásra és a tanárokra és az ilyen gyerekek miatt kel fel a szerencsétlen minden reggel és megy be az iskolába dolgozni, vállalva, hogy közben iylen kis takonypócok mint te körbeköpködjék és bántsák, sőt gyilkos jelzpt akasszanak rá, csak mert ezt a szakmát választotta. Ne általánosíts és ne kockás ingezz itt amíg nem tudsz legalább annyira felnőtt módjára gondolkodni, hogy lásd a világ nem csak fekete és fehér és nem csak nógrád megyének vagy melyiknek egy iskolájából áll. Ha konrkét eset miatt akarod fröcsögtetni a nyálad, hát tedd, saját magad minősíted vele, de szidj egy egész szakmát mikor halvány lila dunsztod sincs mit beszélsz, mert csak egy sértett kis tacskó kölyök vagy, aki valami nagyért akar harcolni, miközben ésszel még fel sem éri mi történt. Még szerencse, hogy volt tanár,aki megtanított olvasni, most javaslom, tanuld meg értelmezni is, amit olvasol és had segítsek egy nagy titok elárulásával- vannak ellen vélemények is, amiket nem árt elolvasni. Mikor már mindkét oldal megvolt, akkor két wow küldi között erőltesd meg magad és alkoss egy önálló véleményt. Ha az is meg volt, gyere vissza és írj ki egy kérdést, arról, ami ezután foglalkoztat. Mostmár tudod kb milyen közönség mozdul meg erre, tehát tanácsolom, hogy próbáld megütni a színvonalat és vitaképesen gyere vissza, mert itt már csak viicet csinálnak belőled a továbbiakban, a második kérdésnél pedig lehet már le sem alacsonyodnak hozzád. Vagy szerencsédre van még egy ötletem. Kérj bocsánatot, amiért ész nélkül, ostoba sutyerák módon sértegetsz és általánosítgatsz és próbálj meg észérvekkel, saját gondolataidat megfogalmatva kommunikálni. Mielőtt leírod, amit szeretnél gondold végig, így van rá esély, hogy ha nem is értünk egyet, legalább egy parányit elgondolkodunk, azon, amit mondasz. Mert a "miattatok halt meg és mindenki miattatok fog és tönkreteszitek a másik életét és fujj ráadásul még házit is adtok karácsonyra" szöveg csakis téged minősít, azt pedig biztos nem szeretnéd mikor egy ilyen magasröptű vita keltője lettél egy ilyen impozáns fórumon, ahol hősként állhatsz ki iskolatársaid mellett, meg olyanok mellett akik azt se tudják ki vagy.. Ne add fel kis katona, előre az erkölcsi győzelemért!

Ui: Olvadtad a Beszterce ostromát? Nagyon jó kis könyv, szerintem tetszene.. (Bár kötelező olvasmányként nyilván tiltják az eszméid és elveid, hogy elolvasd hisz csak egy szívtelen gonosz pedagógus kényszerít olvasásra egy gyereket szabadidejében-Tudom kicsit elkalandoztam, de eszembejutott, hogy mit szólnál, ha kiállnál a fákért is. Sok tanár-sok papír-sok fa halála--Érted?? Mekkora dobás lenne!! Még valami, amiért harcolhatsz. Egyszerre leshetsz az iskola megmondó ember, aki felkel a rémuralom ellen meg a zöldek helyi követe is.) Bárcsak nekem lett volna anno ennyi eszem..