Tudnátok neked tanácsot adni?

Sziasztok.

Előre megkérek mindenkit, hogy kezeljék bizalmasan a helyzetemet, és próbálják kicsit átérezni, illetve nem szeretnék olyan válaszokat látni, ahol engem fikáznak és elítélnek amilyen vagyok. ( Tudom, lehetetlen kérek főleg itt az Interneten, ahol bárki láthatja)

17 éves fiú vagyok, biszexuális.

Van egy osztálytársam aki szintén fiú, és nagyon jóba lettünk az elmúlt egy évben, mindennap beszélgetünk élőben vagy akár Facebookon, és megosztunk egymással mindent.

Voltak/vannak olyan időszakok amikor lelkizünk egymással, és segítjük a egymást jobb kedvre deríteni.

Azonban mostanában történt egy olyan eset ami nagyon sokkolt.

Még év elején volt egy barátnője, aki szintén az osztálytársunk de nem tartott soká, mert egy másik osztálytárssal jött össze az a lány. (Itt leszögezem, hogy gyűlölöm azt a nőt, szimplán azért amiért 'kihasználta' a barátomat, és lecserélte arra hivatkozva, hogy valakit féltékennyé akarnak tenni.)

Egyik nap láttam rajta, hogy nagyon rosszul van és nagy nehezen kihúztam belőle.

Azt mondta:

-Figyeld, szeretlek ezért elmondom neked mi történt.

-Rákérdeztem, hogy X-ről van szó? (X legyen a lány).

Mondta hogy igen, és pedig egyből rávágtam hogy oké többet nem is kell mondanod.

Épp informatika óránk volt, bementünk a terembe és leírta Facebookon hogy mi történt (mert szóba nem volt hajlandó)

A következőt írta:

-Lefeküdtünk X-el.

Gyorsan odafordultam hozzá (mellettem ült) és síró szemekkel ránéztem.

Nem nézett rám...

Megkérdeztem írásban tőle Facebookon, hogy

-Hogy? Úgy feküdtetek le hogy szexeltetek, vagy csak simán?

(Tudom elég hülyeséget kérdeztem, de nem akartam hinni a szememnek és abban bíztam hogy a másodikat fogja írni)

-Nem, szexeltünk. - írta.

Hevesen elkezdett verni a szívem majd a tanártól megkérdeztem, hogy kimehetek -e a mosdóba.

Kifutottam, és a tükör előtt elkezdtem sírni, kapkodtam a levegőt.

három, négy perc telt el és visszamentem a terembe, ahol továbbra is sírtam, de halkan illetve eltakartam az arcomat hogy ne lássa senki.

Suttogta:

-Most jobb hogy tudod?

Meg sem szólaltam, csak zokogtam.

Utána 2-3 órán keresztül rá sem néztem, egymáshoz sem szóltunk.

Elérkezett a nap vége, mentünk az állomásra (busszal jár, de akkor vonattal jött)

Ő volt az első (hárman, négyen szoktunk menni) a többiek lemaradtak, és meg hozzáigazodtam.

Kérdezte:

-Miért jössz velem?

-Nem tudom. - válaszoltam.

Elértünk a kanyarhoz, és már látszott az állomás.

Ott hevesen elkezdtem vele ordítozni, hogy hogyan történhetett ez meg, és miért. (Majdnem sírtam közben).

Ezt válaszolta:

-Nem fogod elhinni amit mondani fogok, de szeretem.

Meg sem szólaltam.

A vonaton különültem és azt vártam hogy odaüljön hozzám és beszélgessünk. Nem jött oda, és inkább kijjebb ült.

Amikor leszálltam a vonatról megálltam a lépcsőnél és hátrafordultam s ránéztem.

Intett egyet, kétségbeesett arccal.

Másnap nem beszéltünk Facebookon, vártam hogy írjon és beszéljünk erről, egész nap a gép előtt ültem és vártam az üzenetére.

Ugorjunk egy kicsit a témába, és kicsit haladjunk előre. (Azóta már megbeszéltünk ezt a dolgot, és elmondtam a véleményem stb,stb...)

Ma nem mentem iskolába, mert fogászatra mentem és mondtam neki hogyha tud akkor jöjjön már vonattal és akkor kimegyek elé és a többiek elé és kikísérem a buszmegállóba, és rendesen elköszönhetünk mert szünet lesz.

Vártam azt a pillanatot, amikor azt írja hogy megyek és majd menjek ki elé.

Ma rám írt, dél fele és közölte hogy nem jön mert minden óra meg lesz tartva.

Elkeseredtem kicsit, de túl tettem magam rajta. (Segített az izgulás a fogászat miatt)

Megláttam a másik barátomat Facebookon, ráírtam hogy te hogy hogy itthon vagy.

Azt válaszolta, hogy mindenkinek elmaradt a 7-8. óra és hazajöttek a korábbi vonattal.

Amikor ezt elolvastam, azt hittem meghalok annyira vert a szívem, és szomorú lettem.

Azt mondta nekem hogy minden óra meg lesz tartva, erre a másik barátom azt írja hogy mindenkinek elmaradt? Ezután ráírtam hogy miért hazudik nekem, és miért nem bízhatok meg benne (Nem írtam le mire gondoltam, várom majd hogy hazaérjen és rákérdezzen hogy mégis miért). Majd utána a lány osztálytársamba is ráírtam hogy tényleg elmaradt -e az utolsó két óra, azt válaszolta igen.

Bíztam benne hogy nemet mond, de sajnos nem az lett a vége.

Kétségbe vagyok esve, és szomorú vagyok, nem tudom mitévő legyen.

Ha azt mondta nekem hogy legjobb barátok vagyunk és mindent elmondhatok magamról (ő tudja hogy biszexuális vagyok) akkor miért hazudik nekem?

És tudom is hogy hol van, szinte érzem.

Tudom hogy annál a szajhánál van, de mégis reménykedek hogy nincs ott.

Szerintetek mitévő legyen? Gyűlölöm azt az szajhát mert képes volt lecserélni őt, és lefeküdt vele miközben a másik osztálytársammal EGYÜTT VANNAK.

Mondtam neki már korábban, hogy hagyjad ebből már nem lehet semmi, és rosszul teszed hogy szereted stb-stb...

Mitévő legyek?

Nem akarom elveszíteni, mert a legjobb barátom és benne megbízhatok és nagyon szeretem.

Ezek után kérdéseim merültek fel, miszerint miért hazudik nekem és mi oka van rá, és miért nem vallja be az igazságot?

Nem tudom hogy szerelmes vagyok -e bele, de nagyon szeretem.

(Igen tudom elég hülyén fogalmaztam meg, de az a fajta ember vagyok aki nem biztos az érzéseibe, és szinte sokszor nem is érez semmit. Se fájdalmat, se örömöt se semmit.)

Ha rágondolok akkor sokszor bizsereg a gyomrom, és mosolygok és szívesen összejönnék vele.

Tudnátok tippet adni?

És kérlek titeket tényleg nem akarom azt látni lent, hogy 'mocskos b*zi' és a társai,ha mégis megtörténne akkor ignorálom és nem is válaszolok rá, nem kell még jobban belém rúgni.