Ti oda adnátok?

olyanoknak odaadom, akik szintén segítenek, ha pl. én nem érek rá, de olyanoknak nem, akik még köszönni is alig bírnak, meg csak ilyenkor ismerik meg az embert.

megmondod, hogy nincs meg neked se, most állsz majd neki, honnan tudják, te mivel töltötted a szabadidőd....

Olyanoknak nem, akikkel alig beszélek, és sz*rnak bele az egészbe, de ők alanyi jogon elvárják a kidolgozott tételeket. Szerencsére csak kevés ilyen ember van.

A többieknek igen, de ők is kidolgozzák, legalábbis egy részt biztosan.

Nem értem miért nem adjátok oda. Ha nem tanulják meg akkor úgyse lesz meg nekik. Ha meg megtanulják akkor örülj, hogy nem segghülye embereket ismersz fogsz majd dolgozni.

Meg lehet, hogy ő is kidolgozta, de elkéri a tiéd, meg több emberét, hogy megnézze ti mit írtatok, nem-e hagyott ki valamit, nem-e tudott rosszul valamit stb. Én már többször csináltam ilyet

Sajnos egyetemen azt vettem észre, hogy amikor adni kell, akkor senki nem ad, bezzeg kérni tudnak 2 kézzel.

Még haveri körben is kb volt ilyen beszélgetés:

Neked van jegyzeted x-ből, ide tudnád adni?

Bocs de nem adom....Amúgy Y-ból átdobod a cuccaid?

Simán kér úgy, hogy ő nem ad.

Én mondjuk legtöbb esetben adtam eleinte, ismerősnek is szívesen, segítettem is, főleg ha abból nem származik hátrányom. Azt kifejezetten utálom, mikor valaki suttyó módon nem ad oda valamit, pedig neki nem lenne semmi kára belőle.

Viszont, azt is megértem, mikor rosszul esik, hogy a cuccaim küldözgetik. Odaadom XY-nak, erre azt látom, hogy levlistákon küldözgeti mindenki az én jegyzetem. Maga a helyzet, hogy én megdolgoztam valamiért, és mások közkinccsé teszik.

De volt pl csaj ismerősöm, ő gyakorlatilag a nővére és a saját jegyzeteiből élt, mert ugyanott tanultak, és mikor vizsga előtt meglátta valaki, hogy milyen jegyzete van, kb k..va anyjába elküldték hogy miért nem töltötte még fel "közösbe".

Vagy volt olyan "haverom" aki nagyon kétszínűen csinálta a kéregetést. Ha kért az ember bármit, akkor hetekig nem küldte el, csak ígérgette. Aztán mikor épp hirtelen kellett neki valaki, akkor előtte elküldte amit hetek óta kértem. És így ugye azonnal ugorjon az ember, mert "hát ő is elküldte nekem".

Igazából a végén az alakult ki nálam, hogy csak az igazán közeli haveroknak küldök, akikről biztosan tudom, hogy ők is továbbadnak bármi cuccot. Nekik is vannak forrásaik, nekem is dolgaim, és cserélgetjük, átküldjük, mindenki jól jár. Másokat meg simán elküldök azzal hogy bocs, de nem.

"És a végén meg tuti engem csesznek le, hogy miattam nem tanulták meg helyesen."

Na igen, én alapvetően ezért sem bízom mások jegyzetében. Meg ezért nem szeretem ha ész nélkül küldik ki mindenkinek.

De az is jó, mikor valaki egy régi tárgyamról próbál informálódni, hogy milyen volt, mit kérdeztek, van e anyagom hozzá...én segítek amit tudok, utána meg jön és leba..sz engem vizsga után, hogy "hát nem is olyan volt mint ahogy mondtad". Mintha én tehetnék arról, hogy egy X évvel ez előtt csinált tárgynak időközben megváltozott a tematikája, és én vagyok a hülye, hogy nem követem figyelemmel, mi változott, véletlenül sem az, akinek aktuális lenne a tárgy.

Nem.

Akinek "nincs ideje" az egyetemre, az ne akarjon egyetemista lenni.

Nem szoktam odaadni senkinek semmit, mert úgyis egyoldalú az egész, én meg nem leszek az ilyenek önjelölt jegyzetelője. Nincs is annál szánalmasabb, mint mikor valaki kikönyörgi a jegyzetet, utána meg felháborodottan közli, hogy milyen sz@r a kidolgozása, mert megbukott vizsgán, és szinte számon kéri az illetőt, hogy miért nem tudott normálisabb jegyzetet írni. Az ilyenek viszont úgyis kibuknak a diploma előtt, úgyhogy nem kár értük.

Őszintén szólva nem szabad nagy hévvel segíteni a többieknek, mert automatikusan úgy veszik (tiszt.kiv.), hogy te majd kidolgozol helyettük mindent, később meg már szinte elvárják, hogy készítsd el az anyagot, meg töltsd fel. Volt ilyen lány az évfolyamon. Sok embernek segített, aztán végül megunta és senkinek nem segít többet, mert azoknak, akiknek segített, még egy sziára se telik amikor összefutnak a lánnyal az utcán vagy az egyetemen. Ez pedig pofátlan kihasználás.

De jó volt nézni és hallani, ahogy egy csaj odament a lányhoz, és jó pofizva előadta a "szia hogy vagy rég beszéltünk" szöveget, majd amikor elkérte a jegyzetet a lány kiosztotta a francba, hogy ő is csak akkor létezik a számára, amikor kell valami, és felejtse el, többet nem adja oda.

És még a csaj volt megsértődve! De kétségbeesetten elment, mert rájött, hogy most neki kell kidolgozni mindent.