Vannak itt tanárok? Mitől lesz kedvenc diák egy kedvenc diák?

Most mondhatnám, hogy az igyekezetet, a szorgalmat,a jó magaviseletet értékeli.Ez többnyire talán így volt 50 évvel ezelőtt....

De nézz csak körül! Hány tanuló van, aki rossz mint a bűn és mégis jó jegyei vannak, más meg rendes, igyekszik, majd megszakad és mégsem értékelik eléggé.Ilyenkor szerinted mi dönt, ha nem az egyéni szimpátia?

Ez egy olyan kérdés amire nem nagyon lesz válasz, ahogy arra sem, hogy miért utál némely tanár OK NÉLKÜL valakit.

Nekem egyszer ballagás előtt beismerte a tanár, hogy ő sem tudja miért csesztet állandóan, szóval ilyen alapon ki tudja miért kedvel egy tanár egy diákot...

Én diák vagyok. Több tanárnak a kedvence voltam, olyannak is, akit ki nem állhattam, mert egy hatalom- és tekintélymániás hülye barom volt. Nálam az ok egyszerű volt: ellentétben az osztály 90%-ával, én figyeltem órákon meg tanultam. És ennyi. Nem nyaliztam, nem áradoztam, nem jelentkeztem minden kérdésnél, nem buzgott bennem túl az iskolaszellem (nem kezdtem el szervezni tanulókört, rendezvényt stb)... és nem értettem a tanároknak ezt a hozzáállását. Nyilván voltak dolgok, amiknek örültem (engem nem piszkáltak, hogy húzzak váltócipőt, és bent hagyhattam a táskám a teremben, amikor a többieknek a 2 emelettel alattunk levő szekrénybe kellett tenni), de annak nem, hogy az osztálytársaim nem a tanárokra fújtak emiatt, hanem rám. Azt úgy figyelmen kívül hagyták, hogy ők bunkók órán, dumálnak, nem csinálnak leckét, szarul tanulnak, visszapofáznak... és akkor csodálkoztak, ha engem többet dicsértek. Azt várták volna el, hogy én álljak ki az osztályért, és kérjem azt kvázi, hogy ne legyek kedvenc, amikor vastagon tehettek arról, hogy a tanárok miért így álltak hozzájuk. És strébernek meg nyalizósnak voltam feltüntetve, mikor egyáltalán nem voltam az.

Ezenkívül még olyanról tudok, aki kedvenc volt, aki egy másik tanárnak a gyereke volt.

A baj az, hogy a diákok többsége irigységből vagy mit tudom én miből arra a gyerekre aki egy kicsit is jóban van egy tanárával alapból nyalizósnak hívják. Nekem van olyan tanárom, akivel most nagyon jóban vagyok és szeretek a társaságában tartózkodni, de ez nem mindig volt így. Gyakorlatilag az osztályom orra előtt parasztkodtam a tanárnővel (amit később nagyon megbántam) és mégis jó jegyeim voltak. Oké tény, hogy nem egy nehéz tárgyat tanít, de akkor is az azalatt az idő alatt tanultakból amikor gyakorlatilag a kisujjamat sem voltam hajlandó mozdítani (volt példa rá, hogy a tanárnő felajánlotta, hogy aki nem akar részt venni az órán nyugodtan kimehet és csak azért nem mentem ki, két oszt. társam már kint volt, mert tudtam, hogy anyám abban a percben tudna róla)kb. két mondatra ha emlékszem. Szóval ezek után biztos, hogy nem azért volt kedves velem, meg voltak jó jegyeim mert nyaliztam neki.

Meg szerintem a tanárok díjazzák azt ha figyelsz rájuk, el tudnak veled beszélgetni és tudják, hogy bízhatnak benned.