Ti elmennétek az ötéves osztálytalálkozótokra, ha nem lenne jó kapcsolatotok a volt osztálytársaitokkal?

Ne menj el. Nem kell neked semmit bizonyítanod feléjük, nem is erről szól egy osztálytalálkozó.

Én pl. az általános sulis osztálytalálkozót ki nem hagynám, a középsulisra viszont nem fogok elmenni, mert pár embert leszámítva nem alakult ki olyan kapcsolat, hogy érdekeljen mi van az osztály maradék részével. Azzal a pár emberrel meg mai napig tartom a kapcsolatot.

Ne más embereknek akarj megfelelni, hanem magadnak. Miért kellene bizonyítanod a volt osztálytársaid felé azt illetően, hogy mit értél el az eddigi életed során?

Számodra még mindig mérvadó az ő véleményük? Tudom, milyen érzés, mert engem sem fogadtak maguk közé és évekig marcangoltam magam emiatt, míg nem rájöttem az igazságra. Nem kell nekik bizonyítanod, kik ők? Valami felső bírálat megfogalmazására méltó emberek?

Nem hiszem, hogy érdekli őket a te jövőd, mindenki a magáéval van elfoglalva. A múlton nem tudsz változtatni.

Előre tekints és legyen tartásod, gerinced. Ne egy mások véleménye révén formálható anyag legyél!

Nem kell elmenned, ez a te döntésed. Főleg így, hogy lenéztek, ami őket minősíti csupán. Intelligencia nem vehető diploma révén sem, azzal születni kell.

Én megszakítottam velük teljes mértékben a kapcsolatot, nem mintha érdeklődtek volna felőlem. Magamnak, a szeretteimnek és a Jóistennek tartozom elszámolással az életem alakulását illetően, velük osztom meg mindenem.

Rájuk már nem haragszom, inkább szánalom, elfogadás és nagymértékű érdektelenség fűz hozzájuk, nincs bizonyítási, versengési kényszerem, hiszem, hogy mindenki értékes bizonyos tekintetben. Én döntöm el, hogy kit engedek magamhoz közel, jogom van megválogatni a társaságom, akikkel érintkezni szeretnék és a volt társaim nem szerepelnek ott. Minden rendben, semmi baj, de többé nem szeretném őket látni, ha lehetséges. Nem tartoztam közéjük, más voltam, ők pedig nem igen akartak befogadni sem, mindenki követ el hibákat, nincs semmi baj, már lezártam magamban ezt a korszakot, nem pazarlok rá több életenergiát.

A párod pedig szerintem tartsa tiszteletbe a döntésed és az érzéseid.

Gratulalok a diplomadhoz;)

En is hasonlo cipoben jarok, mint Te, igaz nalunk a 20 eves osztalytali kozeleg.. Gondolkoztam, h elmenjek-e a Porsche-val, es a kepukbe vagjam, h milyen szarcsimbokok voltak es lam, megis kulonb vagyok naluk.. de igazabol mar tokmindegy.. Nem haragszom rajuk, de nem is erdekelnek.. Aki szemet volt a kozepiskolaban, az szemet most is. Azert lassuk be, a kozepiskolas "gyerekek" mar nem igazan fognak valtozni, legalabbis alapjaikban nem. Arra meg semmi szukseg, h nyalizni kezdjenek, csak mert penzt szimatolnak..

Ha van par ember akivel ugy erzed, jo volna talalkozni, akkor menj el, talalkozz veluk, de csak miattuk menj, ne befolyasoljon senki es ne azert menj, h "jol megmutasd" barkinek is..

Nekem nincs koztuk egy ilyen se, ezert nem megyek.

Legjobbakat! :)

"Gondolkoztam, h elmenjek-e a Porsche-val, es a kepukbe vagjam, h milyen szarcsimbokok voltak es lam, megis kulonb vagyok naluk.."

Hát szerintem ezért ne menj el, mert a max. amit elérsz az annyi lesz, hogy nem vagánynak, meg királynak tartanak, hanem inkább sajnálnak, hogy milyen szánalmas, hogy még mindig nem bírtad túltenni magadat 20 éves sérelmeken.