Mit gondoltok erről a levélről? Részletek lent
Épp a Facebookot pörgettem le, amikor megláttam ezt a címet " Egy „rossz” gyerek levele a tanárokhoz " és kíváncsiságból elolvastam hozzá a levelet. Nagyon elgondolkodtatott és kommentben le is írom, hogy miért. Ti mit gondoltok erről? Nem csak magáról a levélről kérem ki a véleményeteket hanem általánosságban amit a diákoktól láttok. Köszönöm előre is mindenkitől.
Egy „rossz” gyerek levele a tanárokhoz
„Kedves Tanáraim!
Lassan 14 vagyok, tele intőkkel és figyelmeztetésekkel. Rossz jegyekkel és romló magatartással. Meg kell felelnem a sulinak, meg kell felelnem a koromnak, meg kell felelnem a szüleimnek és meg kell felelnem a barátaimnak.
Tanulnom kell nyolctól háromig, háromtól ötig, majd még este lecke és kis készülés. Ez 10 óra naponta. Te hány órát dolgozol?
Azt várják tőlem, hogy figyeljek és jól teljesitsek, de ehhez fejlesztenem kell az agyam olyan területeit, amit csak mozgással és játékkal lehet. Mikor tegyem ezt? Ha a testem már öntudatlanul is mozog, alig tudom fékezni, akkor szidást kapok.
Anyáék válnak. Anyu és Apu nem igazán tudja kezelni a feszültségeit, sokat kiabálnak velem is, ettől én még rosszabbul érzem magam és félek. Amikor te váltál / szakitottál, tudtál a munkádra koncentrálni?
Nekem is vannak rossz napjaim, de én még nem tudom, hogy kezeljem azokat. Neked vannak eszközeid a feszültség levezetésére? Tanitsd meg, kérlek.
Próbálok egész nap figyelni az iskolában, több kevesebb sikerrel. Te egész nap tudsz figyelni ránk?
Ha rossz kedvem van, nincs kedvem tanulni és nem tudok figyelni. Ha rossz kedved van, van kedved dolgozni és tudsz igazán koncentrálni?
14 lettem és érdekelnek a lányok. Valahogy elvonja a figyelmem a tanulásról ez az izgi dolog. Szerinted ez normális? Azt mondják, igen.
Van, hogy csúfolnak, mert kicsit kövér vagyok. Fogalmam sincs, hogy kell lefogyni és hogy kell szeretni a testem. Te együtt tudsz működni a testeddel? Ha a főnököd megaláz, meg tudod magad védeni? Tanitsd meg nekem, hogyan kell!
A barátaim sokszor hülyeségekbe vonnak bele, s belemegyek, mert barátokat nem hagyok cserben. Ti is az ilyen csintalanságokat mesélitek egymásnak 20 év elteltével? Mi is ezeket fogjuk.
Nekem úgy tűnik, egy hajóban evezünk. Mégis olyan, mintha a tanárok már ellenségei lennének a diákoknak. Más generáció vagyunk, mi már máshogy fogunk felnőni: minket a technika világa vonz. Ettől még nem vagyunk kevesebbek, mint a régebbi generáció. Az alapértékeink, mint a szeretet, törődés, figyelem, tisztelet, megbecsülés, vidámság,játék... megmaradtak.
Tanitsd meg nekem, hogy kell szeretetet adni, s fogok tudni szeretetet adni. Kérlek, én is hadd mutassam meg, hogy kell szeretetet adni.
Tanitsd meg, hogy kell tisztelni, s én is tisztelni fogok másokat. Kérlek, én is hadd tanitsam meg, hogy kell tisztelni.
Tanitsd meg, hogy kell önmagamhoz hitelesnek maradni, hogy ne hazudjak többet. Kérlek, hadd mutassam meg én is intők nélkül is, milyen hitelesnek lenni önmagadhoz.
És kérlek, juttass vissza vágyaimhoz, gyermekkori álmaimhoz, tápláld bennem, hogy képes vagyok rá, mert akkor képes leszek rá. S engedd, hogy én is visszajuttassalak gyermekkori álmaidhoz.
Mindegy, hogy megélünk-e belőle, mert ugye neked is csak az számit már, hogy boldog legyél?
Ebben segits, ez a tiszta érték.
Roland”
Nos, én a gimit 2006-ban kezdtem. Eléggé komolyan is vettem, főképp, mert tudtam, ez az egyetlen egy dolgom van; tanulni.
Szerencsés gyermek voltam, nem kellett éheznem, nem voltam se anyátlan, se apátlan (még úgyis, ha a szüleim iskolás éveim alatt elváltak), soha semmiben nem szenvedtem hiányt, sokaknak sajnos nem adatik meg, hogy úgy éljenek mint én.
Abban igazat adok a fiúnak, hogy tényleg sok volt az elvárás; hazaértem délután és este 11-ig tanultam, aztán egész hétvégét is tanulással töltöttem és most, hogy dolgozok, sokszor felsóhajtok, hogy hála az égnek már nem vagyok iskolás, nincs rajtam akkora teher.
És ne úgy képzeljétek, hogy az osztály strébere voltam, azért tanultam ennyit; ennyit kellett tanulnom, hogy minden tantárgyra megfelelő legyen a tudásom.
Szóval summa summárom, egyetértek a fent említett részben, de a többinél már csak úgy éreztem, a szokásos "diákpanasz".
Én például úgy érettségiztem színjelesre, hogy életem szerelme kicsivel előtte elhagyott.
Úgy végeztem el egy osztályt kitűnő tanulóként, hogy a szüleim közben elváltak.
És, ha tudtam, hogy a barátaim hülyeségre készültek és tudtam, hogy súlyos baj lehet belőle, akkor inkább lebeszéltem őket róla - én úgy éreztem jobb barátnak magam, ha megvédem a barátaimat a bajtól.
Iskolai éveim során nagyon sok gyereket láttam, akik "depressziósnak" mondták magukat, közben körbevették a barátaik, otthon várták a szüleik, volt lehetőségük, hogy egyenek minden nap, de mégsem voltak boldogok. És, ha a tanár elővette őket, hogy nem tanulnak, csak elsírták magukat és a tanár tényleg elhitte, hogy nagy a baj.
De olyan gyereket is láttam, aki szegény volt vagy olyat, aki mozgássérült vagy olyat akit kiskorában vert az alkoholista apja - de a rosszabb sorsukkal mégis képesek voltak boldogulni az iskolában és sosem takaróztak mindezzel a bajban.
Tudom, hogy a tinik érzékenyebbek így, ha valami nem megszokott apróság történik is másképp élik meg - és ezt nem bántásból írom, csak általános tényként. Szóval érthető így, hogy egy apró dolog amit ők mélyebben élnek meg kihat a koncentrációs képességükre. De sajnos gimiben sok ilyet láttam, aki nem tanult soha, órán visszadumált, mindenkivel kegyetlen volt aztán meg csak szajkózta a tanárnak, hogy depressziós egy apróság miatt, aztán kiment a teremből, viháncolt, ment éjszaka bulizni és lőtte fel Iwiw-re a bulis képeket, folyton az msn-en lógott , de azért nem felejtette el kiírni állapotnak, hogy épp depressziós...
Szóval én ezt a levelet is ilyennek éreztem, inkább sok kifogás egyben, kulturáltan megfogalmazva, amit könnyebb volt leírni, mint legyőzni a lustaságot és, ha nem tetszik, hogy ha nincs kedvünk épp erőt belefeccölni valamibe akkor legyőzzük a nemtetszésünk és azt csináljuk, ami diákként a dolgunk; tanuljunk.
Bocsánat, ha nem helyesen írtam, nem a magyar az anyanyelvem.
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!