Szerintetek baj ha saját világot képzelek magamba, és nem törödök senkivel és semmivel, csak a gondolataimra hanyatkozom? A külvilágot meg kízárom Ezért a tanárok-és osztálytársaim is furának tartanak!

Elárulom neked,hogy egyáltalán nem úgy van ez,hogy nem törődsz senkivel.Vegyük például azt,hogy mérges vagy valakire,és legszivesebben leütnéd.Te ugyan lehetsz mérge,de nem fogod leütni,ez pedig azért van,mert igen is törődsz a külső elvárásokkal,és azzal,hogy minimális szinten be kell illeszkedned.

Az ösztön-ént valóban nehéz legyőzni,de egy pasi sem megy oda minden gyönyörű nőhöz az utcán,akit meglát,és nem simogatja mindegyiket.AZ ösztön-én ösztönökön alapul,és megteremti azt a képzeletbeli tárgyat,ami kell a feszültségoldáshoz.Te teremtettél egy világot magadnak,de mindez NEM elég,mert az egod(azaz az "én"-ed) keresné az objektív világban a képzeletbeli világodat,tárgyakat,de nem találja meg,így nem teljesedhet be az összes vágyad,és a szükségleteid sem elégülhetnek ki.

1.Hiába teremtessz magadnak pasit,a vágyott pasi sosem fog kijönni a képzeletedből,

2.Hiába teremtessz a képzeletedben 20000 barátot,ha egy sincs igazából,az semmit sem ér,

3.Hiába képzelsz el egy kaját,akkor is éhes maradsz,

4.Hiába képzelsz el egy üdítőt,akkor is szomjas maradsz,

5.Hiába képzeled magad kosnak,kedvesnek,vagy akárminek,ezért TENNI KELLENE,hogy az is legyél!

MERT A VALÓSÁG MINDENKINEK KELL!

Ja,és üzeni Freud:menj el egy pszichológushoz!:DD

Totál jóindulatból mondom aranyom,hogy ideje lesz pszichológushoz menni!