Egyetemisták! Mi a titka a lazaságotoknak (a tanulás terén)?

Mindenkinek más az agya, más a tanulási szokása és más mértékben izgulós.

Én ha az előadáson figyeltem és értettem hogy miről volt szó, plusz rendesen jegyzeteltem (csak a sajátomból voltam képes tanulni) akkor a zh előtt anyagmennyiségtől függően 1-2 napot kellett tanulnom.

Volt aki folyamatosan és rendszeresen tanult, az aznapi/heti anyagot, neki ez volt a módszere. Volt aki alig járt be, csak a vizsgaidőszakban tanult, azt is más jegyzeteiből, de az olyan felszínes tudás is volt.

Az egész vizsgázásnak amúgy nem az a lényege, hogy pont azt a tételt tudod-e amit kérdeznek. Ha nem tudod a tételt, a tanárnak az jön le, hogy a témával kapcsolatban totál sötét van a fejedben és lehet hogy más témában is. Szúrópróba szerűen ellenőrzi a tudásodat. Ha így szemléled, sokkal másabb a tanulás/felkészülés lényege.

No én pont BME-s mérnöktanonc vagyok. Ez már a mesterképzésem, úgyhogy van némi tapasztalatom, ha visszatekintek.

Most pl. 6 zh-m lesz a héten, de nem aggódok. Hogy miért? Mert tudom, hogy ennyi tárgyra lehetetlen úgy felkészülni, ahogy illene!! Ez akkor sem lesz máshogy, ha agyon aggódom magam. Eddig nem volt időm rájuk, mert másra készültem, a féléves házikat fejeztem be, hogy legalább ezzel ne kelljen már foglalkoznom a véghajrában.

Kapásból vannak olyan tárgyak, amik nem érdekelnek (pénzügy, menedzsment, anyámkínja), ezekkel úgy vagyok, hogy a kettes legyen meg, a többi nem érdekel. Nem is tanulok rájuk, csak egy-egy délutánt, ami megragad megragad, ami nem, nem. Ha átmegy pár zh pótlási hétre, akkor átmegy, legalább lesz időm rájuk tisztességesen felkészülni.

Nagyjából ennyi a titkom. Amúgy általában zh-kra nem szoktam 2 napnál többet készülni, kivétel ez alól az, ha valami brutális tárgyról van szó (pl. matek). Igyekszek ésszel tanulni, nem versként bemagolni egy-egy anyagot és bár nem tökre konyhanyelvre butítom az egészet, de igen, sokszor úgy tanulom meg, ahogy nekem az logikus és könnyen visszaadható, nem úgy, ahogy a jegyzetben le van írva.

Első vagyok. Azt értem az alatt, hogy ebből a szemszögből más a tanulás lényege, mert sok olyan csop társam volt, aki megtanulta mondjuk a tételek 2/3 részét, vagy amennyire a véghajrában volt ideje és utána imádkozott hogy azt húzza amit megtanult. Mivel a megtanulás az könyvből/jegyzetből való szószerinti, (számára) levegőben lógó mondatok bemagolása volt, ezért ha a tanár belekérdezett összefüggésekbe, vagy más tétel tartalmába, arról lila gőze se volt. Sokan szemétkedésnek vélték a vizsgáztató részéről, ha szóról-szóra felmondott tétel után még másba kérdezett (belekötött) és úgy értelmezték, hogy "direkt olyant kérdezett, amit nem tudok, mert az első tétel túl jól ment." Hát ez nem így van.

A kampányszerű tanulásnak hátránya, hogy kioltják egymást a megtanult anyagok. Hosszú távon nem marad meg és vért izzad a páciens mikor 2 év múlva szigorlatozni kell ugyanabból, vagy későbbi tárgy épül rá. A folyamatos készülés jobban rögzíti a dolgokat, amit később jobban fel tudsz idézni.

Tanár szakon végeztem, szóval biztos másabb a gondolkodásom e téren, mint aki "diák pozícióban" marad, tehát később nem oktat és nem is tanul pedagógiát és módszertant.

Nem tudom mennyire példamutató amit én csináltam, de az évközi zh-kat próbáltam jól megírni, hogy ne kelljen esetleg a vizsgaidőszakban pótlással bajlódni. A vizsgákat úgy vettem fel hogy egy hétre 2 essen. A vizsga estéjén (siker esetén persze) azért elmentünk a haverokkal ünnepelni, ez ki is takarította a fejemet és mire elmúlt a másnap, újult erővel tudtam tanulni.

Életem legnehezebb vizsgaidőszaka az volt, mikor fél év Erasmusos külföldi tartózkodás után, az itthoni tárgyakból is vizsgázni kellett. F*ngom se volt a leadott előadás anyagokról, más jegyzeteit kértem kölcsön, a tanárok elnézőbbek voltak ugyan, de volt amit képtelen voltam megérteni, egyszerűen mintha kínaiul lett volna. Nekem ennyit számít hogy ott voltam az órákon.