Depresszió és undor a munkától?

Nem biztos hogy benned van a hiba. Hanem arról lehet szó hogy nem látod értelmét a munkának.

Diák koromban én jeles tanuló voltam és a munkában is afféle élen járó voltam. De az még a szocializmusban volt és volt értelme. A saját előmenetelem függött tőle. De ma én sem szívesen dolgozom például amikor egyik lusta haverom megkér valamire csak úgy ingyen. Neki is van két kezecskéje és nem is mozgáskorlátozott, tehát semmi akadálya hogy ő emelje meg a nemesebbik testrészét és elvégezze a saját munkáját.

Jól írta az 1. válaszoló, keress egy milliomost. Ha már a tisztességes munkával nem lehet érvényesülni idehaza.

A szocializmusban kitüntetésem is volt nem is egy a jó munkámért. Mert volt értelme. De ma naplopó becenévvel láttak el az ismerőseim. Mert nem munkából lesz valaki milliárdos.

Ismerős az érzés :(

És még azt is hozzátenném, hogy bemész egy agyon-légkondizott irodába, ahol ha szerencséd van, munkatársaid nem panaszkodnak, ha véletlenül ki akarnád nyitni az ablakot, hogy néha levegőt is kapj a tömény emberszag közepette. Reggel egyesek úgy jönnek be, hogy hangosan várják a munka végét, mások elmélyednek a fülhallgatóban, megint mások meg az órát figyelik, hogy mikor lesz már ebédidő…

Nah, viccet félretéve, a fenti egy valós munkahely, de szerencsére akadnak olyanok is, akik szeretik a munkájukat. Akik meg nem, azok találnak maguknak valami hobbit, amitől jobb lesz a kedvük, és több az energiájuk.

Én azt javasolnám, hogy kezdj el nézelődni, hogy mi tetszene neked. Keress sokfélét, próbálkozz sokat, és felejtsd el, hogy ez munka lenne. Ha szerencsés vagy, találhatsz olyan hobbit, amivel később meg is tudsz élni. Ha ez egyetemre jelentkezésig nem jön össze, akkor sincs semmi baj, senki nem tart vissza, hogy később elvégezz még egy szakot :D

Sokan, akik sokadik éves egyetemistaként rájönnek, hogy rosszul választottak, hajlamosak úgy érezni, hogy nekik már mindegy, nem lehet javítani. Pedig bőven lehet, csak érdemes megnézni, mennyi a féléves tandíj, és spórolni.

Diákhitelt NEM javaslom, sokszorosát fizeted vissza az évek alatt, ha egyszer felveszed. De ha nincs más út, azt is sokan túlélték már. Egy barátnőm pl. felvette, és hosszú évekig fizette a részleteket, aztán egyszer kiszámolta, hogy a hivatalosan javasolt összeggel csak nő a kamat, és egyre többet kell visszafizetnie. Én szerencsére csak másoktól ismerem ezeket a rémtörténeteket, de azt azért látom rajtuk, hogy mennyit tudnak idegeskedni a hitel miatt.

De pl. az első OKJ képzés ingyenes. Ez 2 év, amíg nem tudsz egyetemet választani, addig elvégezhetsz egy nappalis OKJ-t, lehetőleg egy olyat, aminek haszna is lehet később. Pl. ha tetszik valami, de nem vagy benne biztos, hogy tényleg azzal akarsz-e foglalkozni, kipróbálhatsz egy OKJ változatot. Vagy akár valami egyéb képzést, ha találsz.

Másik, ami segíthet, hogy szedd össze magadnak, miért unalmas neked a munka. Pl. melyik a rosszabb, a fizikai munka, a kreatív művészkedés, logikai problémák megoldása, vagy az emberekkel kommunikációt igénylő feladatok? Amelyikből a legrosszabb vagy, azt már ki is zárhatod a hobbikeresésből.

Vagy pl. mikor érzed magad jobban, ha emberek között vagy, vagy ha nem? Szeretsz beszélni, vagy nem? (Hülyének tűnő kérdések, de van egy csomó furcsa munkakör, ahol ez a döntő kérdés. Pl. van az, hogy PR. Érdekes módon egész sok ilyen munkahirdetést látok, pedig fogalmam sincs, hova raknak ennyi embert, és milyen feladatot kapnak… )

Álláshirdetéseket is érdekes lehet nézegetni, ha más nem, az kiderülhet, hogy mostanság mire keresnek embert. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy 20 év múlva is ugyanezek a munkák lesznek keresettek, de azért ad egy támpontot. Meg ötleteket, hogy miknek lehet utána nézni.

Ha találsz valamit, ami jól hangzik, próbálj embereket is megkérdezni, hogy milyen, amit csinálnak. Az egyetemek leírásai az egyes szakokról semmit nem érnek, ha valamiről tudni akarod, milyen az, kérdezd a diákokat!

A munkahelyre nem dolgozni járunk, hanem pénzt keresni.

Ezt tegye mindenki helyre magában.