Ki vagyok készülve a suli miatt?

háá mi van vele, gizi?

szedd össze magad, ez nem egy erős jellemre vall, amit ide írtál.

"A tanári kar nagy részével teljesen semleges a kapcsolatom, kivéve a tesitanárral és az osztályfőnökkel, velük szörnyen rossz." -> Jézusom, mintha én írtam volna. Én is 11.-es vagyok.

Szerintem csak arról van szó, hogy még nem rázódtál bele a suliba, hiányzik a nyári szünet. A hónap végére már az lesz a normális, hogy ismét suliba járunk.

Én anno mindig úgy fogtam fel, hogy minden új tanév egy új fejezet, és sosem tudhatod, mit hoz az új év, hogyan változnak a kapcsolataid, kivel leszel jóban és kivel kevésbé, hogyan alakulnak a tanulmányaid, milyen döntéseket hozol, stb. Bár lehet, hogy ez a felfogás azért alakult ki nálam, mert ahol én voltam gimnazista, az egy nagyon jó iskola volt közösségi szempontból. Rengetegen voltunk, sokszínű emberek mindenhonnan és persze a híres gimis házibulik. Olyan volt néha tényleg, mint az amcsi highschool filmekben. De szép négy év volt.

Gondolj arra, hogy az eddigi éveket hogy élted túl? Gondolom, sikerült valahogy. Még az elején vagyunk, hozzászoksz ehhez, és hipp-hopp vége is lesz. Nyár után persze, hogy nehéz.

Továbbtanulásról meg annyit, hogy február közepe fele kellett akkor nekünk véglegesíteni a döntést, na hát én február elején döntöttem. Tizenegyedikben nem nagyon foglalkoztatott a dolog, azt sem tudtam, hogyan működik a felvételi-érettségi rendszer úgy összességében.

Egyébként meg sajátos tapasztalataim alapján élvezni fogod az évet. Nekem speciel az egész gimnáziumból a tizenegyedik a legintenzívebb emlék, az volt a csúcspont. A tizenegyedik a lehető legjobb dolog, ami történhet veled. :D A gimi vége felé van, de mégis még eléggé "benne vagy". Több ilyen nem lesz, használd ki. Ja, és a tizenkettedik év eleji melankóliához képest ez semmit, amit most érzel. Mint már mondtam, használd ki, nagyon használd ki, egyszer vagy tizenegyedikes. Dönteni még van időd, de gondolkodni nem árt a dolgokon.