Kérdezem én Ti, miennek képzelnétek el egy olyan oktatási rendet ahol tényleg azért adják az anyagot és azért "tanítanak" hogy egy rendes ember váljon belőlünk aki eldöntheti mitszeretne kezdeni magával ebben az életében?

A szülőknek legalább ugyan annyi felelőssége van abban, hogy a gyereküket felkészítsék az életre, mint az iskoláknak, tanároknak, csak erről manapság nagy divat elfeledkezni és mindent az iskolára/tanárokra kenni, azt is ha nem tanul meg a gyerek helyesen írni(!), vagy azt is, ha rossz jegyet kap, vagy nem veszik fel egy magasabb szintű intézménybe, stb.

Egyébként pedig az oktatási rendszer nem félelem alapú, csupán arra készíti fel a gyereket, hogy az élet nem tündérmese és ha nem hajlandó tenni azért, hogy jusson is valamire, akkor készüljön fel a következményekre.

De ne kerülgessük itt a kását, nyilvánvaló, hogy egy fiatal tinédzser vagy, aki azt hiszi, hogy ő már mindent tud, mindenben igaza, van, pedig a közelében nem jár az igazságnak, szóval inkább tanulj és ne lázadj itt a rendszer ellen, mert csak közröhej tárgya leszel.

Kedves utolsó, nem gondolod, hogy ha egy sokkal vidámabb, szabadabb, nyitottabb környezetben nevelnénk a gyerekeinket, akkor a jövő se lenne annyira borús? Miért kéne már kicsi korban elvenni tőlük az álmodozás képességét? "Tanulja csak meg mi a rend!"

Jólvan, tanulja, csak akkor kár csodálkozni hogy a történelem megismétli önmagát évezredek óta.

Szerintem túl van lihegve ez a dolog, az olyan emberek által, akik azt látják, hogy ők, vagy a gyermekeik gyengébb képességűek, lassabban fejlődnek az átlagnál. Persze az sem kizárt, hogy az intézmény, és a tanári kar tényleg ennyire fejlődésellenes.

Én mondjuk középiskolába járok, de az eddigi 3 iskolám közül egyikben sem vettem észre, hogy félelem alapú lenne az oktatás. Normális, értelmes, érdekes dolgokra tanítják az embert (persze, kinek nincs olyan, ami rendkívül távol áll tőle), ha pedig a tanárokban van annyi, akkor fejlődni is engedik. Az iskola az életre készít fel, a munkahelyeken is napi 8 órában ott kell ülni, és megcsinálni, ami a feladat. De az élet bármely más területén szükség van kitatásra, kötelességtudatra, és együttműködési képességre.

Én nem vagyok már otthon ezekben az újabb általánosiskolás rendszerekben, meg hogy mit kell tanulniuk, mit nem. De egy alsós gyerek nem ül ott napi 6-7 órában, később emelkedik az óraszám fokozatosan, amikor már a gyereknek bírnia kell a terhelést. Az anyagot meg igenis meg kell tanulni, az ember tanulással halad előrébb, ha tetszik, ha nem. Nyilván dönthet úgy, majd a középiskola végén, hogy mi az, amivel felesleges foglalkoznia. Általánosban mindenki eljut egy alapműveltségi szintre, amire igenis szüksége van az embernek.

A tehetséggel meg miért ne foglalkoznának? Szakkörök, sportkörök, zeneiskola...

Van viszont, amiben változtatnék ebben a rendszerben. Hogy minden tanár azt tanítsa, amit szeret, és ezt szívből át tudja adni a gyerekeknek, érdekesen, úgy, hogy az megfogja őket. A másik a magatartási dolgok kezelése, a legtöbb gyerek ma már mindent megengedhet magának.

Nekem nagyon tetszett az,hogy 11.-ben választanunk kellett egy faktot,amit aztán beírtak az egyik napra 6.-7.órának.Hasznos volt olyan órára menni,ami érdekelt is,és kellett is belőle adott esetben a segítség vagy éppen az,hogy menjünk tovább,a tudásunkat magasabb szintre vigyük.

Szerintem az egész órarendet kellene saját magunknak szerkeszteni,és például amiből nagyon gyengék vagyunk,azt kihúzhatnánk(azt a tantárgyat).Mert én tudom magamról,hogy baromi gyenge vagyok matekból(fogalmam sincs,hogy tudok majd leérettségizni segítség nélkül),és a matek helyett például pluszban még gondozástan órák,pszichológia órák(esetleg),vagy szociálpszichológia és mentálhigiéné órák kellenének az érettségi tételek kidolgozása miatt,vagy éppen ellenőrzése miatt.

De ha már mindent ennyire választásalapúan nézünk,akkor az érdeklődési körnek megfelelő órákat is lehessen választani(ne csak olyat,amiből segítség kell).

Csak azt szabná meg az iskola,hogy egy nap menj be mondjuk 6-7 órára,de teljesen mindegy,hogy milyenre mész be.

Aztán nem kellene olyan,hogy valamiből kötelező óraszám,mert ha otthon tanulsz rá,akkor az kiteszi az órákat-vagy mondjuk az egyik héten ilyen órarendet csinálnál magadnak,másikon meg olyat.

Szerintem több olyan tantárgy kéne,ami hasznos(!),mint például:háztartástan,és ehhez hasonlók.Szóval azt kellene tanítani az iskolákban,ami valóban kell az élethez.Ha már tankötelesek vagyunk,akkor legyen értelme is az egésznek.Mert úgy most,ahogy van,ennek mi értelme van?Megtanuljuk a kamu történelmet,majd kamu érettségit teszünk belőle.. megtanuljuk a kamu irodalmat,aztán teszünk belőle egy kamu irodalom érettségit..stb.,és ott a matek:

A boltosnak másodfokú egyenletet írsz fel csak azért,hogy rendelj mondjuk 1 kg kenyeret?

Vagy ha már annyira tanítani akarják ezeket a dolgokat,akkor miért nem lehet választani,pld.:

1.Matek alapfok(magyarul akiknek nem kell)

2.Matek középfok(akiknek már kell,de mégsem olyan hű,de okosak)

3.Matek emelt(akik már hiperszuper okosak,és valami Einstein utódnak készülnek a Harvardra)

És ha már mindenféleképp az osztályozásnál tartunk,vagy az értékelésnél:

-Az értékelés nem felesleges,de most már túl van lihegve,nagyon szigorú a rendszer.Túl sokat követelnek!

Szóval valami olyasmi rendszert kellene létrehozni,ahol:

-NEM lehet megbukni,vagy osztályt ismételni,hanem MÁS MOTIVÁCIÓ lenne arra,hogy a gyerek tanuljon és rá kellene vezetni a gyereket,hogy csak saját magának tanul.

-És ha a gyerek már erre rájött,szóval tudatosan akar tanulni,de mégsem megy neki valami,akkor kérhessen halasztást,vagy valami ilyesmi.

A tanárokról:

-Ne szigorítsanak be nekik,fizessék meg őket is,mert megérdemlik(na jó,nem mindegyik,ez tény és való),

-Legyenek már kicsit kreatívabbak könyörgöm..mikor huszadszorra ugyanazt a magyarázatot hallom,és mégsem értem,akkor már rohadtul unom.. miért nem közelítik meg normálisabban a témát?

Na pont az ilyen bumburnyákok miatt kell a fegyelem, mint az utolsó válaszoló...

Kicsit szerényebben, ha lehetne! Vélhetően még ott a fenekeden a tojáshéj, de szerinted a történelem kamu. Rendben, és milyen kutatási eredményeidre alapozod ezt?

Kamu az irodalom. Tehát nem léteztek az írók-költők, csak a magyartanárok találták ki az összeset, hogy legyen munkájuk.

OFF: Látszik, hogy többségében tizenéves kisgyerekek pontozgatnak ennél a kérdésnél, mert például a 6. válaszoló teljesen értelmes és logikus dolgokat írt, mégis le van pontozva. Fiatalok, ennyire büdös a tanulás?

ON: Hiába a szájhúzás, de az alapvető dolgokat meg kell tanulni. Jól néznénk ki, ha egy 18 éves ember nem tudna fejben két számot összeadni, csak mert éppen olyant "tanult" helyette, amit ő szeretett volna.

Abban viszont egyetértek, hogy túl nagy terhet raknak a gyerekekre, valamilyen szinten értékelni kellene a kreativitásukat, felismerni időben a képességeiket, azt, hogy miben igazán jók, és nem pedig kiölni belőlük.

Ennek a megoldását pedig abban látnám, hogy gyerek saját maga által választott tárgy eredménye, mondjuk például a zongora tanulás súlyozottan számítson bele a leendő felvételijébe. Így lehetne őket őket ösztönözni, hogy azt tanulják, amit szeretnek.

De az alapvető tárgyakat és a buktatás lehetőségét meghagynám, mert annak semmi értelme nincs, hogyha valaki nem teljesít jól, akkor is feljebb jusson. Ez az életben sincs máshogy.