Bunkóság, ha nem köszönök a volt osztálytársaknak?
10 év eltelt, és többeket láttam már az utcán. Én is, ők is sokat változtak. Valakiről csak a találkozás után percekkel később ugrik be, hogy ismertem. Valakit egyből megismerek, de nem köszönök, és ő sem. Egymásranézés van, köszönés nincs.
Igazából nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzájuk, az életünk 4 évre a gimiben összefonódott, volt mindenféle élményünk, de később mi a túróért kéne ragaszkodni bárkihez is? Életünknek az a szakasza lezárult, és nincs elszámolnivalónk egymással!
Ti hogy gondoljátok?
Én mindenkinek köszönök, akit csak látásból ismerek, azoknak is. Egyetemen 600-an voltunk nappali évfolyamon és voltak közös vizsgák is, legalább annyi.
Sulikban pedig 4-8 évig csak együtt játszottunk, tanultunk, izgultunk. Szerintem nagy bunkóság a nem köszönés, engem így neveltek otthon, városon.
Ki tudja, hogy az életben hol futunk még össze, főleg a szakmában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!