Ilyen körülmények között ki lehet bírni még két évet a középiskolában?

Az én esetem abban különbözik, hogy a szemebe mindenki teszi a szépet és jót.. Amikor meg elmennek valahova (strand, mozi, buli), engem senki sem hív.. Nagyon sz*r érzés..:S Elárulok nekik egy titkot, erre már másnap visszahallom másoktól.. Ezért már inkább nem is kezdek bele a mondandómba gyakran, mert úgyis tudom, hogy ha már nincs más témájuk, akkor az én életemet kell kipofázzák.. Remélem azért még találni fogok egyszer egy igaz barátot..(és higgyétek el, hogy azt hittem még egy éve, hogy a mostani osztálytársaim a barátaim..)

A másik dolog meg az, hogy a lakóhelyemen meg nem is nagyon tudok kivel barátkozni, mert olyan helyen lakok, ahol vagy idős emberek laknak, vagy fiatal párok akik nemrég vállaltak gyereket..

De valahogy csak kibírom majd ezt a pár gimis évet. Legalább jobban tudok koncentrálni a tanulásra, és elérhetem a céljaimat.

Ha ilyen bunkók nem kell velük foglalkozni.:)

Kibírod azt a két évet és utána úgysem találkozol velük többet. Addig is éld a saját életed és sz*rd le,hogy mit gondolnak rólad.:)

Tudod,mindenki magából indul ki.;)