Miért vannak eltelve maguktól azok, akik orvosi egyetemre járnak és orvosnak, fogorvosnak vagy gyógyszerésznek tanulnak?

jogászéknál ez simán belefér :)

nézd, én tudom, hogy a gyógyszerész szak igen kemény, de azért nem szabad ennyire általánosítani a bölcsészekkel kapcsolatban, ugyanis nagyon vegyes felvágott. Vannak ott is kőkemény szakok, és valóban léteznek amolyan "büfészakok", de azért ennyire végletesíteni nem szabad. Ismertem én olyan szakot, ahol kész csoda volt egyáltalán átmenni egy komolyabb vizsgán, mert a 20-ból 18-at kivágott a professzor, és szinte isteni csodaként könyvelték el, ha valaki átment. Hidd el, nagyon vegyes a kép!

És a közgázt se említsük már egy lapon az orvosival, mérnökivel.

egy két szakos BME-s mérnök,

akinek van rálátása a jogra a

testvére kapcsán és a BTK-ra, mivel

először oda járt.

A jogászok mindig sokallják a vizsgaidőszakbeli seggelnivalót, de mindenre 5 hónapjuk ,azaz egy teljes félévük lenne, ha beosztanák az idejüket.

Egyébként én kutatni akartam még anno bölcsészként és most is van ismerősöm ,aki több bölcsész szakra jár és tök elfoglalt, többféle irányba tágítja a tudását, de még így, hogy én is iylen voltam , így sem érzem összehasonlíthatónak azzal, amit a BME-n véghez kellett vinnem.

A legnagyobb különbséget abban érzem, hogy a jog, közgáz ..stb. minimális szinten igényel önálló gondolkodást. gyakorlatilag másból sem áll, csak abból, hogy visszaböfögd azt az ismeretanyagot, tudást, azokat az összefüggéseket, amiket mások kitaláltak már (helyetted), csak úgy, mint a középiskolában.

Egy mérnöknek rengeteg mindenre magának kell rájönnie, kitalálnia, a semmiből valamit alkotni, elég nagyfokú önállóságot és felelősségvállást igényel.

Ezt egy közgáz-, bölcsész-, jogászhallgató soha nem tapasztalja meg, hogy milyen, így nem is értheti.

" nem szabad ennyire általánosítani a bölcsészekkel kapcsolatban, ugyanis nagyon vegyes felvágott. Vannak ott is kőkemény szakok"

Na ne viccelj.... egyébként a legtöbb emberhez épp ez a terület áll a legközelebb, ebben mozognak a legtöbben otthonosan, 6évesen megtanítanak írni-olvasni, onnantól kezdve baromi nagy biztonságérzettel mozogsz a papír és a betűk világában, egész életedben napi szinten találkozol vele és használod. Még ha nem is írsz Kundera-monográfiát..

"Viszont pár napja egy srác a buszon nagyképűen mesélte valami ismerősének, hogy magyar szakon tanul, és, hogy mennyire nehéz... na azt nem bírtam megállni röhögés nélkül."

Szia! Magyar szakos vagyok, és nem akarom bizonygatni, hogy hű de nehéz, de elhiszem, hogy panaszkodik. Én egy erős gimiből mentem oda, és azt hittem, az az általános, hogy heti 2 nyelvtanunk volt, heti nyolc irodalom órám stb. Majd kiderült, hogy más gimikben nem így van ám. Oké, a heti nyolc irodalom az valóban fakultáció volt, de a heti 2 nyelvtanra jött a panasz. Sok évfolyamtársamnak egyáltalán nem volt nyelvtan órája, csak papíron. Midig az irodalmat pótolták be helyette. Nálunk ez elég jelentős probléma. Néhány tanár meg is kérdezi, hogy volt-e nyelvtan óránk régen. Van olyan évfolyamtársam is, aki a határon túlról jött, és SOHA ÉLETÉBEN nem volt nyelvtan órája. És olyan is, akinek volt, de tipikus magyartanára volt, és szinte semmit nem olvastak el. Azok az emberek baromi sok dolgot próbálnak bepótolni. Nem tudhatod, hogy a srác a buszon nem vajdasági volt-e például (a beszédén sem feltétlenül hallod).