Akik iskolai szekálás áldozatai voltatok: tőletek felnőttkorotokban bocsánatot kért a bántalmazótok?

#17 Én túl vagyok azon, ami történt, de eszemben nincs megbocsátani. Azt, hogy túl vagyok rajta, értsd úgy, hogy nem gondolok rá minden nap, a helyén van kezelve az, amit a bántalmazó okozott, tehát nem befolyásolja a mindennapi életemet, nem gondolok rá naponta, a hasonló szituációban nem stresszelek be, mert már nem jutnak eszembe a régi helyzetek.

Ahogy írtam, az, hogy gyerek volt, nem indok, mert én is gyerek voltam, és nem viselkedtem így. Az meg, hogy most milyen életet él, nem érdekel. Nem része a jelenemnek, a jelenemben egy-egy volt bántalmazó csak egy idegen. Ha meg a múltra gondolok, ott meg egy féreg volt. Én nem gondolom, hogy nagy gesztusokat kéne tennem a mentális egy jelenleg idegen , a múltban még egy féreg személy jólléte érdekében.

Ha ő jelenleg traumaként éli meg, hogy valaha egy féreg volt, akkor forduljon szakemberhez. Egy bocsi nem tesz jóvá egy 8 éven keresztül tartó bullyingot, és annak évekig eltartó utohatásait. Nem kapom vissza azokat az éveket, amiket eltölthettem volna mentálisan egészséges emberként, ha ő nem lett volna egy féreg. Nem kapom vissza a pénzt, ami a terápiára ment el. Nekem nem lesz jobb, neki lesz jobb, ezt szerintem vegye tudomásul, ha ilyen tervei vannak. Én nem vagyok mentális egészséggel foglalkozó szakember, hogy segítsek neki feldolgozni azt a traumát, hogy egy fsz volt, se gyóntató pap nem vagyok, hogy feloldozást adjak. Odajöhet, de ne számítson megbocsátásra, max arra, hogy szembesítem azzal, hogy éreztem magam, amíg ő bántalmazott, milyen utóhatások voltak évekig, meg milyen sokba került a terápia. Szóval senkinek nem lenne jó egy ilyen bocsánatkérés.

Alapból én tényleg öncélúnak érzem ezt az egészet.Most gondolj bele, eltelt több év az áldozat továbblépett, bántalmazó időközben rájön, hogy egy fsz volt, nyomasztja a dolog. Szerintem minél több idő telt el, annál hangsúlyosabban gondolom azt, hogy ne keresse fel az egykori áldozatát a megbánásával. Nem kell, hogy emlékeztesse a régi sérelmekre. Önző dolog mások sebeit feltépni a saját jóllétünkért. Mert végülis ez a bocsánatkérés arról szól, hogy valaki enyhíteni akarja a saját bűntudatát.

Ha élőben odalépne hozzám a bántalmazóm, és TÉNYLEG látnám rajta, hogy megbánta a dolgot, látnám az őszinte tekintetét, akkor én megbocsátanék neki. Ha írna nekem neten, vagy elémállna, és nyújtaná a békejobbot, nem utasítanám vissza.

Az más kérdés, hogy ilyen sosem fordulna elő, ugyanis a bántalmazók 99%-a nem bánja meg, hogy egy rohadék volt, hanem még büszke is rá, és téged hibáztatna, hogy megérdemelted.