Az iskolát más is börtönnek érezte gyerekkorában?

Mi a koliban úgy mondtuk, hogy megyünk a gyárba, nálunk a koli volt a börtön.

Hasonlóképp éreztem a dolog iránt, pedig nekem volt pár olyan jó tanárom, akiknek a mai napig hálás vagyok, és kitűnő tanuló voltam. De maga a rendszer egyszerűen nem embernek való. Persze értem, ne kolbászoljon mindenki mindenhová, én sem voltam kivétel, nincs a homlokomra írva, hogy most tényleg csak kimennék nyugiban kábelt fektetni, vagy cigizni surrannék ki, valami hülye csínyt csinálnék, esetleg meglógnék és bajom esne azon időszak alatt, amikor elvileg ők felelősek értem, de hiába értettem a szabályok miértjét, nagyon rosszul éltem meg.

Az mondjuk elég vicces volt, mikor pár tanár azzal riogatott, hogy majd ha dolgozni kell, mennyivel rosszabb lesz, a munkahelyen se nézik el a késért, a munkahelyen se mehetsz wc-re, amikor akarsz, stb. 15 évesen még csak nyáron dolgoztam, 16 éves koromtól iskola után is. Pontosan tudtam, hogy ez rohadtul nem így van :D Egy kivételével minden munkahelyemen sokkal jobban bántak velem, mint a suliban, ahol mégse, ott nagyon gyorsan felmondtam. Mai napig visszatérő rémálmom, hogy az iskolában találom magam. Szeptember, első hét, épp a 12. osztályt kezdem. Általában a volt osztálytársaim ülnek a padokban, a 18 éves énjük. Egy pár napig élem az életem, aztán rájövök, hogy basszus nekem nem itt kellene lennem, 29 éves vagyok, rég leérettségiztem, diplomát szereztem, teljes állásban dolgozom, nem tudom, hogy fogok bemenni a következő műszakra, ha holnap is suliba kell jönni, és odamegyek szólni az osztályfőnökömnek, hogy bocsánat, tévedés történt, nekem nem szabadna itt lennem, és nem is tudok itt lenni. Mire ő mindig közli, hogy azzal, hogy megkezdtem a tanévet, érvényét vesztette a már megszerzett érettségim, újra kell csinálnom az egész évet, nincs más lehetőség. Általában ilyenkor annyira kiakadok, hogy fel is ébredek.

Annyi a különség kettőnk közt, hogy én az egyetemet is rühelltem mint a szart. Leginkább gyakorlati úton tudok tanulni. Hiába magyaráztak el mindent, hiába seggeltem be a sok szarságot, valójában akkor tanultam ki a szakmámat, mikor ténylegesen elkezdtem dolgozni benne.