Nagyon rossz ötlet a leghúzósabb egyetemi évem alatt elkezdeni dolgozni?

Igazából eddig csak nyaranta dolgoztam, de sosem végig, és mindig csak 2-3 napot. Tanítási időszak alatt soha. A szüleim anyagilag nagyon támogatóak (csak anyagilag, érzelmileg nem).

Az van, hogy öt éves a képzés, amin vagyok, most leszek harmadéves. A másodévemet, de leginkább az elsőt elcsesztem, aminek órarend tekintetében most fogom meginnni a levét. (Igazából első évben felelőtlen és rutintalan voltam, másodévben meg beütött egy magánéleti krízis, ami drasztikusan rontotta a mentális állapotom)

Akkora bajt csináltam magamnak a legutóbbi félévben, azzal, hogy egy bizonyos tárgy nem lett meg, hogy biztos, hogy csúszok emiatt egy évet. Ezt nem tudattam otthon, a szüleim nem tudják, hogy ennyire tré a helyzet. Azért nem mondtam meg, mert az elején leszögezték, amint látható, hogy csúszok, nem támogatnak tovább. Valamikor úgyis muszáj lesz megmondani, mert feltűnő lesz, hogy ötödik év végén miért nincs diplomaosztó, miért vagyok még ott egy évet. Legkésőbb negyedév után meg kéne mondanom.

Csak lehet jobban járnék azzal, hogy szép lassan függetlenítem magam, hogy ne szoruljak rájuk. Mármint sokkal kevésbé hangzik szrul, független, önálló emberként azt mondani, hogy csúszok, talán még tálalhatnám is úgy, hogy ez akkor alakult így, amikor már önálló voltam, mintha megmondanám negyed-ötödév körül, eltartottként, hogy amúgy másodév vége óta titkoltam, hogy ez lesz. Na meg az utóbbi esetben hirtelen kéne kapkodnom, hogy mi legyen.

Igazából anyagilag sokkal stabilabb lennék, ha a mostani tanévben elkezdenék dolgozni, csak nem tudom, hogy ezt mennyire lenne necces most bevállalni, lévén, hogy kötelezően választhatók, szabadon választható tárgyak és tesi nélkül is másfélszer annyi órám lesz, mint amennyinek a mintaterv szerint kéne lennie. Egyszerűen lövésem sincs, hogy mi lenne a legjobb, ha a tanulmányaimat és a szülőktől való függetlenedési terveimet is figyelembe akarom venni.