Tegyük fel, hogy tanárként dolgozol, téged felidegesítene a kölykök viselkedése ha nem tudnál tőlük órát tartani?

Kíváncsi vagyok tanárok és nem tanárok véleményére. Olyan iskolában tanítok, ahol évről évre nő a hátrányos helyzetű és problémás magatartású gyerekek száma, a helyzet egyre rosszabb. 10 éve még élvezettel tanítottam, volt kinek, de most már csak a tanórák túlélése a cél. Néhány gyerek figyelne, a többi viszont rendetlenkedik. Konkrétan megy a banda háború, beszólogatnak egymásnak, összeverekednek, sokszor képtelenség megtartani az órát. Régen 1-2 problémás gyerek volt egy osztályban, most meg 1-2 akad aki normális. Amint egy problémást lerendezek, jön a másik. Ha elengedem, hogy a tananyaghoz ragaszkodjak, akkor leülök beszélgetni velük és azt látom, hogy annyi frusztráció, düh és megoldatlan gondjuk van, hogy ide tíz pszichológus is kevés lenne. Sokat foglalkozom velük, de csak csepp a tengerben amit nyújtani tudok. Ja és a tananyaggal meg így nem haladunk. Egyre siralmasabb a tudás szintjük, de ezeket a rendszer szintű problémákat nem tudom megoldani nyilván.

Nézzük most csak azt, hogy bemegyek órára és nem tudok tanítani. Kudarc, sikertelenség, frusztráció. Felidegesítene, vagy elengednéd?