Hogy lehet, hogy nagyon sok szaktársam akikkel együtt kezdtem az egyetemet 2016-ban, még mindig az alapszakot csinálják?

Nekem is van pár olyan volt csoporttársam, akik még mindig egyetemre járnak, ugyanarra a szakra. 2012-ben diplomázott a csoport nagy része, szerintem baromi egyszerűen teljesíthető bölcsész szak volt, de így tizenévvel később is van, aki nem végzett még vele.

Tudom, hogy volt, aki külföldre ment és addig passziváltatott, volt aki önköltségesre került, és nem tudta fizetni, ezert munka mellett folytatta, ami mellett nehezebb, stb.

Egy olyan srác is van, akiről már akkor lesütött, hogy a szülei pénzelik, neki ez életforma, még úgy is, hogy lassan a tanárok is voltak csoporttársai.

Gyakori jelenség mindenhol, főleg ahol nagy kultusza van ennek a hierarchikus diákhagyomány, gólyatábor stb stb.. rendszernek. Sokaknak már az első félévben ott kellett volna hagyni a fenébe, mert már ott látszik rajtuk hogy nem fogják tudni elvégezni csak nagyon nagy szenvedések árán.

De mégis ottmaradnak, élvezik hogy ők a rangidősek és széjjel lehet szivatni a gólyákat minden évben meg hogy istenítik őket a szakesteken.

Persze tanácsokat is adnak a kicsiknek bőven az egyetemi tanulmányok rejtelmeiről, ami nagyon ironikus, mert még a legtöbben néhány elsőéves tárggyal szenvednek évek óta, és abszolút alkalmatlanok érdemi tanácsot adni tanulásmódszertanban. Minden rendezvények cigi a szájban, sör a kézben, és elvannak maguknak, csak kérdés, hogy meddig.

Legjobb az, amikor az elsőéves, valóban odaillő hallgató csont nélkül megcsinál egy nehezebb vizsgát első féléves tárgyból, majd utána a nagyfőnők felsőbbéves kollega ötödjére is elhasal rajta. Ennél már csak egy jobb van, amikor valaki addig koptatja a padokat bsc-n, hogy egy általa korábban leszopatott gólya addigra phd hallgató lesz, és ő tartja neki a gyakot xy tárgyból. Na az felülmúlhatatlan.