Mennyi idősen késő elkezdeni egyetemet?

Pszichológiát nem ajánlom. Naaaagyon sok év, mondhatni inkább évtized kell hozzá, mire normálisan dolgozni tudsz benne.

Egyébként én is most 30 évesen kezdtem bele az egyetemre, államilag támogatottba (levelezőn, munka mellett).

Párom diplomaosztóján (alapképzés) volt egy 68 éves bácsi is, aki nyugdíj mellett még tanulni szeretett volna valamit (ráadásul nem egyszerű szakmát). Sosem késő. A kérdés az, mennyid van félretéve arra az esetre, ha nem- vagy szr fizetést kapnál eleinte?

#7 a kérdező nem írta, van-e már valamiből diplomája.

(Megint saját példa: 25 év felett vagyok, ez lesz az első diplomám, ingyen fogom megszerezni. Nem függ össze)

"Mennyi idősen késő elkezdeni egyetemet?"

Semmikor. És ezt nem ilyen kedves kis túlzásként mondom. Érdeklődésből bármikor megérheti elkezdeni. Megélhetés szempontjából nyilván már más a helyzet, de nekem pszichológia szakon volt pár negyven-ötven körüli csoporttársam. Mondjuk nem tudom, mennyire terveztek dolgozni a diplomával, de erre még visszatérek.

"olvastam, hogy mesterkepzessel érdemes belevagni"

Nem mesterrel érdemes, hanem anélkül értelmetlen. Az alapképzés után viselkedéselemző leszel, ami semmire sem jó. Pszichológus diplomát a mester után kapsz csak. Viszont nekem az jön le kicsit a kérdésből, hogy nem teljesen látod át, hogyan épül fel ez a szakma. Ugye a mester a minimum, ezen túl vagyunk. Utána elméletileg dolgozhatsz egyedül, tarthatsz tanácsadást, de az egyetemről kikerülve nagyon minimális gyakorlati tapasztalatod lesz. Az egyéni munkát, magánt, hasonlókat egyáltalán nem ajánlják. Kezdőként jó helyre nem vesznek fel dolgozni sem. Maradnak az iskolák, pedagógiai szakszolgálatok, esetleg egy rakat protekcióval a kórházak, de oda egyre nehezebb ennyivel bejutni. A legtöbb ilyen helyen szakvizsga kötelezettség van, tehát el kell menni szakképzésre, ami 2-4 év területtől függően. Erről belinkelek egy ilyet:

[link]

Kórházakban a klinikusi végzettséget szeretik (mivel az kell ahhoz, hogy mentális betegségekkel is foglalkozhass), az 4 év, drága, és jó nehéz bejutni. Részben azért, mert kell hozzá egészségügyi munkahely, ahol viszont nem preferálják a kezdőket, szóval ez egy ördögi kör. De ha esetleg megvan a klinikusi végzettség is, akkor lehet menni pszichoterapeuta képzésre. Azzal, és egyedül azzal hívhatod magadat pszichoterapeutának. A szakképzéseken kívül módszerspecifikus képzéseket kell csinálgatni, ha haladni, előrelépni akar az ember, amik szintén évekbe telnek, és nem is olcsók.

Szóval ez egy elég hosszú út, ha az ember a "tipikus" célokat akarja vele elérni, és mondjuk klinikus szeretne lenni. Mivel az egyetem 5 év, a klinikai szakképzés pedig 4, így alsó hangon 9 évvel lehet számolni, az viszont nem teljesen reális, mert a legtöbbeket több év próbálkozás után veszik fel a szakképzésbe (ha felveszik egyáltalán). Szóval 10-12 év inkább. Ha azt nézzük, akkor még csak 40 éves leszel, szóval kb. 25 évet dolgozhatsz a szakmában, ami abszolút megérheti. De ha valami közbejön, akár anyagilag, akár az élethelyzetedet tekintve (pl. gyerek), akkor már borul az egész, pedig nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen viszonylag rövid munkaviszony után mennyi nyugdíjat kapsz.