Nem merem elkezdeni az egyetemet, pedig felvettek államilag támogatott képzésre. Mit csináljak?

Ha félsz valamitől, nem az a megoldás, hogy nem csinálod azt a dolgot.

Nézd objektíven... Ezeket a dolgokat valamikor el kell kezdenem, ha nem beiratkozás, akkor ügyintézés egyedül magadnak. Ha tanfolyamra jelentkezel, ugyanúgy új lesz minden és mindenki, ezt sem tudod elkerülni.

Az egyetem nem olyan mint a gimi. Ha nem akarsz bemenni, nem mész be. Ha nem akarsz heti 4szer buszozni, akkor csak 2 hetente jársz haza vagy ritkábban.

A szaktársaiddal nem azért jó beszélni, mert muszáj, hanem mert hasonló dolgok érdekelnek benneteket.

Gondolj bele, hogy hány ezren tanul ak felsőoktatásban. Mitől képesek rá ők, és akkor te miért nem vagy képes erre? Mi olyan más benned, hogy ne tudj megtanulni pár új dolgot?

Senki sem fogja tudni, hogy mit kell csinálni a beiratkozáson, amíg oda nem mentek. Ott majd elmondják és tudni fogjátok. Csak el kell kezdeni, utána menni fog.

Senki se szeret olyan szituban lenni, amikor nem tudja, hogy mit kell csinálni, de ezt az érzést meg kell tanulni leküzdeni.

Gondold végig reálisan a dolgot. Képzeld el a lelki szemeid előtt az elkövezkező félévedet mély beleéléssel.

Mi lenne neked a kevésbbé stresszesebb, élhetőbb életkörülmény a következő hónapokban?

Egy egyetem, ami talán érdekel is és a hasznodra válhat a későbbiekben? Ahol barátokat találhatsz és új dolgokat tapasztalhatsz meg? Ahol talán esélyed lenne megváltozni és nyitni a világ felé? Jobb, ha egy dolgot megjegyzel. Az egyetem teljesen más, mint a gimi volt. Az, hogy a gimiben milyen skatulyákat aggadtak rád, az már nem számít.

Vagy a hónapokig tartó stresszes, reménytelen, kudarcokkal teli munkakeresési procedúra tetszene, ahol a folyamatos visszautasítások és sikertelenség sorozatok miatt egyre mélyebb és mélyebb gödörbe kerülsz és hallgathatod majd a szüleid panaszos beszólásait, miért nincs már munkád, miért vagy ilyen mihaszna, életképtelen?

Mit dolgoznál egyébként? Mennél kasszába jópofizni az embereknek? Vagy kukoricát címerezni nyáron a dög melegbe? Közmunkára esetleg?

Jobban teszed, ha össze szeded magadat és nem menekülsz továbbra is az élet elől. Iratkozz be az egyetemre és felejtsd el ez a "zárkózott kislány" vagyok szerepet. Te biztosan többre vagy képes ennél.

Szerintem bizonyos fokig normális, ha valaki így érez egyetem előtt, pláne akkor, ha egy alapvetően szorongó emberről beszélünk. Én is ugyanígy éreztem, annyira szorongtam az első másfél-két hétben (plusz aug. utolsó két hetében, mikor intézni kellett az egyetemi dolgokat), hogy enni sem tudtam. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg érdekel a szak, akkor mindenképpen próbáld meg, mert ennél csak jobb lesz.

Egyelőre a tanulás miatt ne félj. Ha felvettek, akkor egyértelműen alkalmas vagy arra, hogy elkezdd a szakot. Ha végül mégsem tudsz úgy tanulni, ahogy kellene, akkor sincs semmi. Egyrészt egyetemen egy-két bukás még nem a világ vége, sokszor még csak nem is csúszol miatta. Másrészt ha végleg nem megy, akkor nyugodt szívvel tudod otthagyni, mert már biztosan tudni fogod, hogy nem neked való a dolog, de az megnyugtat, hogy legalább megpróbáltad. Az sokkal nagyobb kudarc, ha minden rendelkezésre áll, de meg sem próbálod sima félelem miatt.

A társaság miatt sem kell idegeskedned, ugyan mindenhol másfajta emberek vannak, de az szerintem nagyjából mindenhol jellemző, hogy nem ugyanolyan a mentalitás, mint az iskolában. A többség azért van már annyira felnőtt, hogy ha nem is kedvel, legalább békén hagyjon, nem nagyon baxogatnak direkt, élvezetből másokat. A programok 99%-a nem kötelező, senkit nem fog zavarni, ha nem mész el rájuk. Barátkozni senkivel nem kötelező, ha nem teszed vagy nem viszonzod a próbálkozásaikat, akkor simán tudomásul veszik, hogy nem vagy kíváncsi rájuk és békén hagynak (de azért ne állj egyből ellenségesen másokhoz, ha ők közelednének hozzád).

Az önállótlanság nem baj, mégis mitől lenne önálló egy frissen érettségizett diák, akinek még soha semmilyen komolyabb ügyet nem kellett magától elintéznie? Mindenki így kezdi, hamar bele lehet tanulni a dologba. Az órák előtt előző este megnézed, hogy melyik mikor, milyen épületben, azon belül melyik teremben van és kijegyzeteled az órarendedbe. Ha nem ismered az adott várost, akkor megnézed az útvonaltervezőben, hogy merre kell majd menned. Beiratkozásra is meg tudod nézni, hogy hánykor és hová kell menni, milyen dokumentumokat kell vinni, ezeket előre összekészítheted, így nem érhet meglepetés.

Egy-két hét, és simán tudni fogod, hogy mi merre van.

Sokkal lazább az egyetem, mint a középiskola volt. Semmilyen erőszakosság nincs benne. Ha jegyzik a jelenlétet, akkor ott kell lenni az előadásokon is, a szemináriumokon pedig mindenképpen. Aztán feliratkozol vizsgaidőpontra, megtanulod az anyagot, odamész, húzol egy tételt, kapsz 15-20 percet, amíg a másik felel, addig te csöndben összeírsz mindent, ami a tételről eszedbe jut, utána szépen elkezded felolvasni a papírról, ha belekérdeznek válaszolsz. És kész.

A beiratkozásnál pontosan elmondják a hivatalban, mit hogyan kell csinálni. Csak figyelj minden szóra, amit mondanak. Nekünk annak idején (sok éve) be kellett mennünk egy nagy terembe, leültünk, elöl egy hivatalnok elkezdte sorban mondani, miket írjunk az indexünkbe, meg mi a tennivaló. Noteszba felírhatod, hogy el ne felejtsd. Szerintem az egyetem minden tekintetben könnyebb a giminél.

Őszintén szólva a veszekedős részig totálisan láttam benned egyik gimis osztálytársam, nagyon durván illik rá a leírás. (márciusban beszéltünk utoljára)

Idén kezdek én is, szóval megértem, hogy így érzel. Viszont az nem megoldás, hogy elfutsz a problémák és feladatok elől! Mert, ha nem is itt szembesülsz velük, az élet újabb feladatot fog eléd gördíteni. Még el sem kezdődött az egyetem, ne add fel, adj neki esélyt. Utólag sanszos, hogy megbánod, hogy kihagytad.

Jóval nagyobb lesz a szabadság, mint gimiben volt, nincs annyi kötöttség se..

Ha OKJ-be kezdenél ott is hasonló dolgokra kell készülni, csak ott azért szerintem nincs olyan, hogy most akkor nem mész be. Plusz, ott talán több korosztállyal is kell számolni.

Ha munkát keresnél ott pedig nagy elvárások lesznek a szüleid miatt. Mert valószínűleg sokszor kérdeznék hol is tartasz, számon kérnének, ha valami nem a várt szerint megy. Márpedig munkát találni nem könnyű. Pláne most a vírus idején, diák munkák csordultig voltak például.. Szóval több hónapról van szó és az esetleges kudarcok sem mindig tesznek jót. Sok időt, energiát, esetleg pénzt fektetsz be (állásinterjúkra menetel például), míg végre lesz valami, ezekre is kaphatsz megjegyzéseket..

Szerintem jót fog neked tenni az egyetem, és mindenképp próbáld meg! Ijesztő, mert nagy váltás és nagy kilendülés az eddigi mindennapokból, de nem szabad mindig a könnyebb utat választani.