Meg kellett volna védenem a tanárnőt?

Angolból az osztályunk kétfelé van osztva erősség szerint. A másik csoport tanárnője egy iszonyatosan kedves, aranyos nő, alkatilag eléggé duci, és az alkata ellenére szeret nagyon kihívó ruhákat felvenni (pl szűk miniruha, feltűnő színek stb). Lehet, fura egy tanártól, és nem is tudom, hogy rájuk vonatkozik-e valamiféle előírás az öltözékre, és ha igen, mennyire szigorúan tartatják elvileg ezt be, de tényleg ilyenekben jár! Szerintem ezzel nincs baj, sőt, szerintem bátorságra vall, hogy mer úgy öltözködni, ahogy jól esik neki, és nem fél mások véleményétől, meg különben sem árt vele senkinek. De még ha nem is tetszene vagy nem értenék vele egyet, akkor sem bántanám miatta, engem nem érdekel más ruhája, amíg jó ember/tanár. Viszont az én angol csoportom tanárnője (aki visszafogott öltözködésű) egészen más véleményen volt, amit nem is rejtett véka alá. Az egyik angolon a beszédtéma az öltözködés/stílus/önkifejezés volt, el kellett mondani a véleményünket, és a tanárnő elkezdte ecsetelni, hogy mennyire gáz az, ha valakinek rossz az ízlése a ruhák terén, főleg, ha egy kövér nő vesz fel olyan ruhát, ami megmutatja az alakját. Annyira egyértelmű volt, hogy a másik tanárnőre céloz burkoltan. Erre a többiek, a nagy részük legalábbis, nagy buzgón helyeseltek, és olyan szinten belelovallták magukat, egymás szavába vágva, a tanárnővel egyetértve, hogy szinte „verbálisan meglincselték” a duci tanárnőt a háta mögött, úgy elszabadultak az indulatok. Röhögtek, gúnyolódtak, ítélkeztek, és már vártam, hogy a tanárnő leállítja őket, hogy ez már azért túlzás, lépjünk tovább a következő témára, de nem, a tanárnő még rátett egy lapáttal, hogy mennyire gusztustalan, ahogy „ezeknél a kövér nőknél” kibuggyan a háj a szoknyából, fúúj, „brrr disgusting!”, meg ilyenek. Most ez a kérdés nem egy ilyen body shaming elleni mozgalom akar lenni a részemről, de ez ettől függetlenül tényleg sokkoló volt, hogy ilyen lincs hangulat alakult ki, amit a tanárnő generált, és ő is erősített még fel, és már rég eljött az a pont, ahol az ember azt mondaná „na jó, ez azért már tényleg sok lesz”, de ő csak még folytatta és fokozta! Nem volt bátorságom közbeszólni és ellene menni a többieknek, csak annyit tudtam megtenni, hogy nem nevetek velük együtt. De lehet, hogy ki kellett volna állnom a duci tanárnő mellett. (Nem azért, mert ez a divat és élharcos akarok lenni, hanem csak mert egy tündéri csajszi, akivel együtt tudtam érezni, és már én szégyelltem magam a többiek miatt.) Ti közbe szóltatok volna? Ha igen, mit? Vagy csak maga alatt vágja a fát az ember, ha szembe megy a többséggel?