Volt veletek olyan, hogy a tanár/tanárok "kedvece"?

Sokszor voltam tanárok kedvence (általánosban és egyetemen, illetve 1 gimis tanárnál), elég sokáig csúfoltak is stréberség miatt. De nem zavart különösebben.

Ami miatt kedvenc lettem: tisztelettudó voltam, figyeltem órákon (kedvenc tárgyaknál aktív is voltam), nem voltam a rendbontók közt, nem beszélgettem órán, minden feladatot a legjobb tudásom szerint és időben megcsináltam, leadtam, alig hiányzott a házim, általában minden órára naprakész voltam (egyetemen mondjuk nem mindig). Nem hiányoztam órákról, és aktívan jegyzeteltem, még nem kedvenc órákon is. Ezzel mondjuk nagyon kilógtam, mert a legtöbb csoporttársamnak füzete sem volt.

Felém komolyabb, szigorúbb elvárások voltak általában, mint a többiek felé, nem szerették, amikor hibáztam. Ennek voltak, akik hangot is adtak, nem konkrétan így, de utaltak rá többször minimum. Ezt mondjuk mindig jóként tudtam be, mert így jobban hajtottam is magam és stabilabb is lett a tudásom.

Olyanok is voltak, akik konkrétan engem állítottak be a nagybetűs mércének, amivel indirekt módon okoztak pár kellemetlenséget is.

Név szerint emlékeztek rám, évekkel ballagás után is, illetve az egyetemi tanáraim elsők közt jegyeztek meg, és mosolyogva is köszöntek vissza folyosókon, a városban is.

Amikor valakit felszólítottak órákon, vagy többeket, és nem tudták a választ, reflexből az én nevem volt a következő. Nem tudom kellően körbeírni, de éreztették, hogy tudták, hogy tudom a helyes választ, és csakis azt szerették volna hallani. Volt olyan tanárom, akinél ilyenkor azt is éreztem, hogy ilyen "ő tudja, ti miért nem?" stílusban ment le az egész.