Elmennétek a helyemben osztálytalálkozóra?

Jó közösség volt, befogadtak tehát nem volt ilyen gúnyolódás vagy kirekesztés felém. Az akkori legjobb barátaimmal nem tartom a kapcsolatot, 6-7 éve nem is beszéltünk. Nem vagyunk barátok. Nincs akivel tartsam a kapcsolatot, a városhoz sem húz a szívem. A sulit szerettem(ált suli) de a gimi sokkal meghatározóbb volt, onnan van a mai napig az összes barátom.

Az osztály fele nagyjàból menni fog. Őszintén ti elmennétek a helyenben? Nincs kedvem egy percig sem komfrontálódni az akkori barátaimmal, egyedül érezném magam mivel egyedül is érkeznék. Lenne mit mesélnem, bőven de: úgy érzem senkit se érdekelne. Külsőre nagyon sokat vàltoztam pozitívan, a tanulmányaimban nagyon sok sikerem van, de nincs kedvem ezt idegeneknek elmesélni. Annyi minden történt velem, hogy úgy érzem az akkori “gyerek énem” megse közelít. Mindenki szerintem nagyot nézne. Nyilván nem a hencegésről szólnak ezek az alkalmak de mégis mit meséljek ha mindenben ennyit vàltoztam? Nem is ismernek hosszú évek óta, és szerintem nem is lenne senki kíváncsi rá . Plusz jópár olyan van aki vagy bunkó/ de kb köszönni se köszön. Úgy érzem annak ellenére hogy beilleszkedtem annó semmi keresnivalóm ott és lehet jól alakulna de nem akarom megkockáztatni. Tanárok tudják mivan velem, de úgy érzem mégis kimaradnék ha nem mennék.

Szerintetek?