Nem igazán jó tanuló, mégis tanár lesz belőle - ismertek ilyen pedagógus hallgatókat egyetemeken (tanító szak), akik annak ellenére, hogy nehezen jegyeznek meg új ismereteket, csigalassan tanulnak, mégis diplomások, mégis tanítók lesznek (lettek)?

Hogyne, mindig(!) a közepes képességűekből lesz a legjobb tanár, hiszen ők tudják leginkább, hogy kell magyarázni ahhoz, hogy egy átlag képességű diák legjobban megértse.

Általános iskolában a tanító néninél már alsóban jobban tudtam helyesen írni, mégis ő volt a legjobb, akit ismertem. Ösztönös pedagógiai érzékkel rendelkezett.

Egyetemen (tanár szak), átlagoska csajszi az egyik gyakorlaton olyan performanszot adott elő, hogyan tanítana meg egy adott dolgot, hogy csak lestem. Elképesztően kreatív volt.

Amikor én tanítottam (na jó, nem voltam színötös az egyetemen, viszont azt bizton állíthatom, hogy nem csak a tanár szakot tudtam volna végezni :)), akkor egyszerűen akkora szerencsétlenségnek éreztem magam, hogy inkább elhagytam a pályát. Xd

Én tanárin vagyok, azon belül magyar-matek szakpár, első évéről beszélünk. Igazából én azt látom, hallom másoktól, hogy egy csomó olyan ismeretet meg kell tanulni, amit soha a büdös életben nem fogsz használni a tanítás során. Magyaron eddig azt látom, hogy az eddig tanultaknak a 60%-a hasznos lehet majd végzés után. Matekon meg azt tapasztaltam eddig, hogy az első féléves tárgyaimból(abból a 4-ből) egy totál felesleges, ha azt nézzük, hogy kell-e nekem olyat tanítanom akár közép, akár általános iskolában, egy meg maximum 20%-ban hasznos ugyanezen szempontok alapján. Magyarnál ez az arány maradt ebben a félévben, matekból meg... Hát én nem tudom, hogy amiket most tanulunk 95%-ban, az miért jó nekem, ha tudom, már azon kívül, hogy jó a demencia megelőzésére, meg azon kívül, hogy számomra egyszerű, ezért jól megdobja az átlagomat, mert középiskolában, emelt szinten se kell átadni ilyen ismereteket. És persze, tudjon többet egy tanár, mint ami a középsulis anyag, de basszus, ne épüljön már arra a tanári képzésnek a nagyobb része, hogy tanulj meg egy csomó ismeretet, amit semmire nem tudsz használni, ha csak tanítani akarsz, és mondjuk nem akarod tovább képezni magad(itt most nem a módszertanra, és egyéb tanári pályán HASZNOS dolgokra gondolok), vagy mondjuk átképezni magad valami másra a szr fizu miatt.

A pszichológiás, és pedagógiás tárgyaimnál is... Első félévben az egyik tulajdonképpen oktatáskutatás volt csoportmunkában. Tök jó, érdekes, de mire is jó nekem a gyakorlatban, ha a tanári pálya a cél? A másik pszichológiás tárgy meg félig olyanokból állt, hogy kinek a milyen elmélete, aminek a fele már rég elavult, meg olyanokon alapszik, hogy xy milyen testalkathoz milyen személyiségjegyet társított x évvel ezelőtt. Hát ez aztán marhára hasznos lesz majd a tanításban, mondhatom.

Pontosan ezért nem függ össze az, hogy az egyetemen jó tanuló tanárjelöltből majd később milyen tanár lesz. Most mateknál maradva, nem hiszem, hogy tanításnál (általános, vagy középiskola) sokat rontana a tanár oktatásának minőségén, hogy 2 vagy 4 féleképpen tudja kiszámolni a mátrix determinánsát, pláne, hogy ez egyszer nem kerül elő. Ezzel szemben, ha csak kétféleképpen megy, akkor egyetemen rosszabb jegyet kapsz miatta a zh-ra, vagy a vizsgára.

Sztem tök logikus, hogy a kevésbé jó tanulók lesznek jó tanárok. Nekik nem természetesen jön az, hogy tanuljanak, hanem többet tesznek érte, hogy valahogy teljesítsenek. Meg tudják fogalmazni, hogy mi nem stimmel a tanulás során és erre keresnek megoldást, ez tudatosság és lényegében ez az oktatás, magukat oktatják. Aztán meg pont azoknak adják tovább ezeket a technikákat, akiknek erre szintén szüksége van, a gyerekeknek.

Aki tud jól tanulni magától, az lehet meg se tudja fogalmazni miért, mert kb annyit fog fel, hogy le kell ülni tanulni és kész, holott sokkal több embernél nem ez a helyzet.

Tanár leszek. Én sem vagyok az egyetem legjobb tanulója, de nem is nevezném rossz tanulónak saját magam. Valahol a 4-es és 3-as átlag között vagyok. Vannak tőlem sokkal okosabbak is a csoporttársaim között. Mégis azt kell mondjam, hogy a pedagógiai gyakorlataim során rendkívül jól teljesítek. Ezt onnan tudom, hogy:

1. A legjobb értékeléseket kapom

2. A gyerekek visszajelzéseiből (rengetegszer mondták, hogy milyen jó tanár vagyok, milyen jól magyarázok, értik a tananyagot, érdekes órakat tartok).

De nemcsak a gyakorlatok során tapasztalom, hanem egyetemen is. Pl. valamilyen foglalkozást kell "letanítanom", én mindig a legjobb eredményeket és értékelést kapom. Rengetegszer megdicsérnek a tanárok.

Ha magamból indulok ki, akkor ismerek olyan tanárokat az egyetemről, akik hiába rendelkeznek nagy tudással (van egy pár tanár), de nem tudják átadni. Az órái unalmasak, elbeszél a saját világában, pedig hát rendkívül intelligens, mégsem tud tanítani.

Szerintem ehhez elhivatottság kell. Lehet, hogy valaki kevés tudással rendelkezik, de jól tanít, jó módszereket alkalmaz. Valaki meg nagy tudású, de nem tud tanítani, nem tudja átadni.