Nem igazán jó tanuló, mégis tanár lesz belőle - ismertek ilyen pedagógus hallgatókat egyetemeken (tanító szak), akik annak ellenére, hogy nehezen jegyeznek meg új ismereteket, csigalassan tanulnak, mégis diplomások, mégis tanítók lesznek (lettek)?

Gyerekem 2 tanárnője ilyen(két külön általános suli), bevallottan nehézségeik voltak, az egyik 3 diszes volt, csak akkor még nem rögzítették így, a másik meg 60 éves elmondta, hogy mindig nagy radírozós volt és könnyen kiment minden a fejéből. Őszintén nem kellenek ezek. Az egyik kedves aranyos típus, a másik olyan fegyelmet tart, hogy csak na. Kitöltetik a könyveket és elmagyarázzák az alsós anyagot, ehhez semmi nem kell, volt magántanuló a gyerekem, én kifejezetten jó képességű voltam, pillanatok alatt felfogta(ő is jó képességű).

Sokkal inkább a "rutin" számít, az emberi oldal, és hogy egymásra találjanak.. Pl az enyém a kenyérre kenhető tutujgatós jutalmazós istápoló tanárral nem tudott működni rendesen és halálra unta magát, de a poroszos tanárnővel remekül vannak, imádja, tart tőle és mindent csinál amit kér, miközben büszke magára és igyekszik megfelelni, mindig többet vállalni.

Szerintem jobban kellene szűrni a tanárokat, és a jó képességűeket csak felsőbe-gimibe rakni, alsóban sokkal fontosabb milyen személyiség a tanár.

Pedig igaza van az 1-nek.

Nekem is van olyan ismerős, aki azért lett gyógypedagógus, mert sehova máshova nem vették fel.

Fordítva, 2.!

Pont hogy a legjobbakat kellene alsós tanítónak alkalmazni, mert az ő feladatuk a legfontosabb: rajtuk múlik ugyanis, hogy KI jut el oda, hogy akarjon tanulni, hogy szeressen tanulni. Rajtuk van a legnagyobb felelősség.

Válogatott "anyaggal" könnyű dolgoznia az elit gimnázium tanárának, ő már nem találkozik a rossz háttérrel rendelkező hátrányos gyerekkel. Ő már kész embert kap, míg az alsós tanárok formálják.

Külföldön nem meglepő, hogy az elemiben tanítóknak nagyobb a presztizse, pont ezért.

Az egész abból a tévhitből ered, hogy pedagógusnak feladata gigantikus mennyiségű lexikális tudást magára szednie. Nem, kellő rugalmassággal és szakértelemmel kell megfelelő módszereket alkalmaznia, amivel tanítja azt a nem túl sokat, amit a közoktatásban el kell sajátítani. Szerintem nagyon rossz megközelítés hogy a tanulás gyorsaságával meg memorizálással akarunk szűrni pedagógusokat.

Nagyon egyszerű példák. Dédimamám alsó tagozatos tanító volt. Nem szépítek, nem volt okos. De a kezei között jó néhány diák átment, akik már bőven meglett emberként simán szeretettel szólították meg az utcán. Nem egyet otthon szabadidejében teljesen ingyen korrepetált, tőle úgy senki nem mehetett tovább hogy nem tud írni és olvasni. Amit kellett, azt megtanított. Többek közt nyolcvan felett engem is, végtelen türelemmel és empátiával.

Másik: felsőoktatásban dolgozom (orvosképző egyetem), és van nálunk jó pár kva okos, hatalmas lexikális tudással és jó rendszerező képességgel rendelkező kutató-oktató. Pedagógiai képzettsége egyiknek sincs, nem egy olyan van köztük aki képtelen a tudásából egy cseppnyit is átadni hatékonyan, akármennyi van neki. Én rendszeresen a pedagógus testvéremhez járok "továbbképzésre" oktatási módszerek terén, és igencsak javul az oktatói teljesítményem azóta. Sokkal fontosabb a kreativitás, a rugalmasság és a diákok igényeire való reflektálás, mint bevágni 200 gazt latinul biológiaszakos tanárként...

Őszinte leszek. Ezt soha élőben senki előtt nem mondanám ki, mert ennél büszkébb vagyok, de most itt elárulom.

Nekem sok ilyen csoporttársnőm volt egyetemen. Azóta se értem, hogy végezték el (valami csoda folytán vagy fizettek), és MIND egytől egyig elismert pedagógus lett végül, akiket szeretnek a gyerekek, és megállják a helyüket.

Ezzel szemben ott vagyok én, akinek minden vizsgája elsőre kiváló lett, ösztöndíjas voltam, és láss csodát, csapnivaló tanárnak éreztem magam, mikor még tanítottam. Pályaelhagyó lettem. Nem is tudom, létezett-e olyan gyerek, aki engem szeretett. Legalább őszinte vagyok...🖐️

Lényeg a lényeg, nem a tanulmányi átlagon múlik.

Igen, szerintem a nagy része ilyen, kivéve ha valaki extrán el van kötelezve.

Ennél már csak az a nagyobb meglepetés, mikor valaki elvégzi, majd tényleg tanárnak megy és nem valami multihoz asszisztensnek mondjuk, ahol nagyobb a kezdő fizetése.

Akik ténylegesen tanárnak állnak, azok vagy nagyon elkötelezettek vagy még asszisztensnek sem vették fel.

Bocs, én így látom sok esetben, de természetesen nem mindig.

Jómagam is ilyen vagyok enyhe autizmussal. A matekon kívül máshoz nem értek. 15 éve vagyok matematikatanár.

A matekos dolgokat könnyen megjegyzem és megtanulom. Viszont a pedagógia és pszichológia vizsgáimon kegyelem keressél mentem át. Próbálkoztam én megtanulni amit lehetett de nem ment be a fejembe.

Ennek ellenére tanár lettem.