Miért kell bemenni 8ra akkor is ha NINCS tanóra? Ennek értelme mi ha nincs órarendi óra és úgyse csinálunk semmit?

Sajnos lehet, hogy így akarják szabályozni, hogy minden diák egyszerre érjen be az iskolába és onnantól ne legyen ki-be mászkálás. Jobban számon tudják tartani a késéseket is, vagy fogalmam sincs, nem sok értelmét látom ennek én sem.

Mikor már érettségire épülő szakmát csináltam, akkor nekünk nem kellett bemenni, ha nem voltak első óráink, mert ahogy mondod, semmi értelme feleslegesen ülni ott, mikor pihenhetnél addig otthon is vagy készülhetnél otthon is a többi órádra. Mindenkinek ez lenne a kényelmesebb. Vagy ha az utolsók elmaradtak és ha lehetett, nálunk is előrébb hozták a többi órát, hogy haza tudjunk menni előbb.

Ugyan kinek az érdeke az, hogy a diákok leterheltek legyenek és minél többet üljenek az iskolában? Attól nem lesz eredményesebb az oktatás, sőt. A pihenés és a normális időbeosztás nagyon fontos az eredményes tanulásban, hiszen ha az ember kipihent, akkor sokkal jobban tud koncentrálni és teljesíteni is. Emlékszem, mikor érettségi előtt álltam egy szakközépiskolában, akkor is sokszor észvesztő sok óránk volt, 3-ig ott kellett lenni és figyelni az órákra, plusz másfél órát kellett várni a buszra hazafele, és volt 5-fél 6, mire hazaértem fáradtan. És akkor még nem készültem a másnapi óráimra, nem pihentem normálisan, nem foglalkoztam magammal semmit. Sokszor nagyon leterhelő volt, én ennek értelmét mai napig nem látom, csak a hátrányait. Vannak kutatások is, hogy még egy 18 éves figyelme és koncentrációja se bírja a folyamatos 7-8 órát, még akkor sem, ha vannak szünetek. Különösen akkor megterhelő ez, amikor dolgozatok jönnek egymás után, és szinte az egész napodat az iskolában töltöd, mintha dolgoznál, csak otthon is még tanulni kell.

Nekem mindig mondták, hogy visszasírom az iskolát, ha majd dolgozni fogok. Hát nem. Ott elvégzem a feladataim amíg tart a munkáidőm, pár perc alatt oda és haza is érek, és amikor hazaérek, azt csinálok, amit szeretnék, nem kell a másnapra is készülnöm még.