Miért mondják egyes pedagógusok hogy a nevelés a szülő dolga mikor a pedagógia része a nevelés is?

Akár igazuk van, akár nincs, sajnos a lakhatási válság korában, vagyis ma, ez mindenképp írott malaszt sajnos. Szegényebb családoknak nemhogy a mókuskerékből nincs kitörési lehetősége, de még a nyugodt álom sem adatik meg nekik.

Ez a ,,rend'' nyilván mindenkinek rossz: a családoknak mindenképp, de végső soron az adófizetőknek is. Hosszú távon olcsóbb lenne egy olyan országot fenntartani, ahol a nevelésbe a családok teljes idejüket, lélekjelenlétüknet be tudják fektetni. Ez szó szerint befektetés, és egy-két nemzedék átfutási idő alatt térülne meg.

Adjon a sors az országnak egy jóságos földönkívülit,, aki kiprésel a politikából ötven ,,kölcsön'' évet, ami alatt az összes szegény rétegbeli család feje alá lakás kerül (nem ilyen 100000+ Ftos ,,albérlet'', hanem rendes, afféle NDK-beli mindenkit megillető állami lakhatás), plusz még némi plusz feltöltődést hogy igazán befektethessenek a nevelésbe, és 50 év múlva az oszág talán rendbe is kerül, immár akár külső bavatkozás nélkül is. De mivel ilyen jóságos külső beavatkozás sajnos nincsen, marad a hajláktlanaság és a feszültség kombója, a szelfikkel való sorbanállás interjúzás a puszta lakhatásért, a szegények állandó megalázkodása, és az eleve kiégetten felnevelkedő gyerekek, és a szegénység ujratermelődése.

Nehéz megmondani, hogy hogyan is fordult úgy az ország sorsa, hogy ma az az általános, hogy egész társadalmi rétegek sorsa a rövidlátó hajszoltság, ahol még a lakhatáshoz sincs lehetősége az embernek. Vagyis hogy mikor kezdődött Magyaroszág seggszagúsodása, ilyen idiocracy-féle rémrendszer kialakulása. Az elhibázott rendszerváltás nyilván fontos fordulópont, de előtte is léteztek nyomai.

Azt értem persze hogy az önsorsrontás rossz dolog és mindeképp kell népnevelés is - részben a szenvedélybetegségek, részen a lányok kizsákmányolása, korai házasságba kényszeríítése ellen - és kiemelten a családon belüli erőszak ellen is, de mivel mégiscsak hozott valóságból dolgozunk, valamilyen szinten a politikának mégiscsak harcolnia kell közvetlenül a mélyszegénység ellen is. Mert akár hibások ők maguk abban, akár nem, mindenképp az adott talajról kell továbblépnünk.

nehéz megmondani hogy kezdeném. Először megegyeznék az EU-val, mert most jelen pillanatban a legnagyobb baj a mély- és lakhatási szegénység, minden más másodlagos. Mivel épp e téren az EU-nak nincs kifogása hogy ezek ellen tegyünk, ezért valószinűleg gyorsan megegyeznénk, az összes többi kérdésben engednék.

A kölcsönből, segítégekből azonnal ilyen NDK-szerű Woohnkomplxeket építenék sok százezer számra, mint a 70-es évek ötésves terveiben. Az összes szegény és cigány réteg feje fölé normális állami lakás kerülne. addig is azonnal elhelyeznék mindenkit , ha kell ideiglenesen akár konténerlakásokba, ez nem várhat egy telet sem.

valahonnan megpróbálnék sok szakemberre szert tenni, szociális munkásokra, akcióatropológusokra, gyerekpszichológusokra. A családon belüli és iskolai erőszak jelenségét megpróbálnám nagyon gyorsan felszámolni. hasonlóképpen az állami gonsozottak közti intézméényen belüli erőszakot, terror- és erősgyerekek rendszerét megpróbbálnám megszüntetni.

Ha már megvan a legszegényebbek számára valamiféle normális továbblépést nyújtó rendszer, a többi dolgot megpróbálnám szakemberekkel, tudósokkal közgazdászokkal a szokásos tárgyalásos, demokratikus módon rendbe tenni, hogy a normál intézmmények is rendbe menjenek. A NER-t valószinűleg lebontanám. Valamiféle ausztriához vagy svédoszsághoz hasonló kigegyensúlyozott demokratikus intézmnyeket próbálnék bevezetni.

Szerintem ebben a témában kivételesen igazuk van a tanároknak.

Sok "szülő" csak kitolja magából a pulyát, oszt mivel vannak a különböző intézmények, így rájuk keni-hárítja a nevelés felelősségét, és amikor baj van, akkor mindenki hibás, de a "szent szülő" nem. A pedagógia tartalmat adna a gyereknek, e mellett a közösségi élet szabályait segíti nekik megtanulni. Ettől függetlenül már a "családban" is a közösségi élet alapszabályait meg kellene a pulyával taníttatni, de mivel a mai szülők-családok nagy része nem teljes (pl.: szingli, mingli, csonka család, elvált család, stb.), így nem csoda, hogy egy fedélzeti problémás gyerek kerül be a suliba, ahol a "tisztelt szülő" követelőzve oktatja ki a tanárokat, hogy márpedig neveljék meg a "szent" gyermekét, holott az egészért lényegében ő maga a hibás:).

Az a baj szerintem, hogy mind a két fontos pillér megroppant. Sem a család, sem a közoktatás nem képes a súlyos anómiás, egyes esetekben akár pszichés vagy öngyilkosság veszélyével fenyegető állapotokat uralni. Olyan hiányjelenségek vannak, amik felfoghatatlanok.

[link]

[link]