Mik voltak a legdurvább iskolai bántalmazások, amiket átéltél/veled történt?

- a tanár gúnyolódott a fogyatékosságomon

- mondogatta, hogy semmikor, soha nem fogadnak majd el engem

- megszervezte, annak ötletét felvetette, hogy a többiek ne szóljanak hozzám

- többieket bíztatta a rólam való árulkodásra

- én nem mondhattam el mi "hogy volt", "mi miért nem volt igaz", az árulkodók igen, ez elég volt neki ("már mindent hallottam erről")

- egész iskola előtti megalázás, megszégyenítés

Sok évig tartott ez

Óvodában meg általános iskolávan volt jellemző,mivel sajnos kezemnek volt problémája,plusz pláne szájszakasékos..

Sajnos normális iskolában küldtek ahol mindig bántottak (verbálisan/fizikálisan)

Milyen csúnya fejem van, ne nézzek rájuk mert elhányják magukat.

Leprás vagyok - kerültek, feltűnően kézfertőtlenítőzött az egyik miután összefogdosta a cuccaimat. A többiek röhögtek.

Erdei táborba azt mondta az osztályfőnök, hogy nem moshatok hajat mert nem vittem magammal hajszárítót. Vizes hajjal nem fekhetek le. Mások érdekes mód moshattak hajszárítás nélkül is hajat. Azon röhögtek, hogy a hét nap vége körülre zsíros volt már a hajam.

Nem pasiztam = kva vagyok, mindenkit lesz0pok, és öööömmmm.... Ja nem! Leszbikus vagyok. Tehát egyszer leszbiztek, egyszer kváztak.

Még az általános iskolában, 4.osztályban költözés miatt új suliba kerültem. Rögtön rám szállt pár "menő" csaj, kiborogatták a táskámat, eltüntették a cuccaimat, rángatták a ruhámat, stb. Elmondtam otthon, anyám szólt az osztályfőnöknek, hogy tegyen rendet. A kedves, drága osztályfőnök néni meg kiállított az egész osztály elé, és elmondott minden szerencsétlen hülyének (igen, ezekkel a szavakkal) amiért én rosszakat állítok a szegény osztálytársnőimről, akik pedig hooogy befogadtak engem, és csak "segíteni" akarnak, és "foglalkoznak velem", de én, a gonosz dög, nem értékelem ezt, én nem akarok beilleszkedni, én vagyok a hibás ... és mindezt 45 percen keresztül fújta egyfolytában.

35 éve történt, valószínűleg nem is él már, de a mai napig szívből gyűlölöm azt az aljas vén k@rvát.

elég sok volt, szerencsére már rég volt, így megkoptak az emlékek, az egyik az osztályfőnök miatt volt emlékezetes (viszont ez a kevésbé jelentős), amikor a szokásos srác az óráján zaklatott, hangosan szóltam neki valamit, hogy hagyjon békén, erre kaptam egy osztályfőnökit 😆

szüleim pedig válaszoltak, hogy örülnek, hogy a gyerek megvédte magát 😀

ezen kívül sok volt, általánosban 7-8.-ban, majd szinte egész középiskolában mondhatni féltem bejárni, mert nem tudtam hogy aznap épp mivel fognak megtalálni, a szomorú része az, hogy valószínűleg ők már rég el is felejtették, talán általánosból már a nevemre se igazán emlékeznek, míg nekem örök emlék, köszi srácok ezúton is ✌🏻