Akik megünnepelték a családdal gimnáziumi évek végét, ballagás vagy érettségi után jöttek össze ünnepelni?

Ballagás, de nem túlzottan élveztem, mert agyilag az érettségin járt az eszem. Egy szombati napon ballagtam, hétfőn érettségiztem, kb már vártam, hogy menjen el a rokonság és gyorsan még átismételhessem a törit meg a matekot.

Amúgy, amikor általánosból ballag a gyerek akkor már tudja azt is, hogy hova megy tovább, tehát a sikeres gimnáziumba való bejutást is ünneplik, amikor gimiből ballag az érettségije sincs meg, kb csak azt ünnepli a család, hogy x évet lehúzott egy iskolában.

Ebből kiindulva, nekem ez van meg az emlékeimben;

- Amikor szalagavatóztam, a család kiöltözött és végignézte a szalagtűzést, a táncunkat, ajándékot is kaptam, pedig még a gimit se jártam ki.

- Amikor ballagtam, a család kiöltözött, végignézte, ahogy körbevonultam az iskola épületében, hozott virágot, ajánékot, leültünk ebédelni, pedig még csak le se érettségiztem.

- Amikor sikeresen leérettségiztem, akkor a család telefonon gratulált, de személyesen össze se jöttünk.

- Amikor felvettek az egyetemre, belájkolták Facebookon, 2-3 családtag rámcsörgött, hogy szóban is gratuláljon és ennyi, ne volt összejövetel.

Értitek mi a problémám, hogy amikor semmit sem értem még el, agyon lettem jutalmazva, amikor meg tényleg elértem egy fontos dolgot, akkor meg csak pár "Gratulálokot" meg lájkot kaptam, pedig az nekem inkább volt nagyobb ünnepelnivaló, hogy bekerültem az egyetemre, minthogy végzős lettem és ezért szalagot kaptam vagy kaptam egy papírt, hogy a gimnázium 4. osztályát is elvégeztem.

Ballagás a hagyományos, bár nem értem miért, mert ez csak annyi, hogy juhé, túléltél még x évet. Mi van azokkal, akik pl megbuknak érettségin?

Mondjuk nekem most lesz a ballagás, gondoltam rá, hogy ünnepeljünk az ünnepség után otthon is családi körbe, de rájöttem, hogy felesleges, nincs olyan családtagom, akikkel szeretnék órákon át együtt ülni és bárni. Anyai oldalról a nagynéném irritáló, maximum a férje az aki, elmegy egynek, arról az oldalról az egyik unokatesómmal nincs szoros kapcsolat, a másikat egyenesen nem kedvelem. Apai oldalról a nagynénémet utoljára a nyolcadikos ballagáson láttam, előtte meg hat évesen, szóval nem is tartjuk a kapcsolatot, csak azért van meghívva az ilyen eseményekre, hogy aput ne bántsam meg, arról a részről meg utoljára általános iskola alsós-óvodás koromban láttam az unokatesókat, őket fel se ismerném. És van egyetlen egy élő nagyszülőm, általam ismert, rendszeres kontaktban lévő családtagjaim közül (beleértve a szüleimet is) az egyetlen, akivel normális kapcsolatom van, az anyai nagymamám. Csak ő idén lesz nyolcvanegy éves, kicsit szenilis, könnyen fárad, ráadásul rossz a kapcsolata azzal a nagynénémmel, aki az ő lánya.

Szóval ezt a rokonságot nem éri meg összeereszteni, úgy hogy én legyek a középpontban, amit alapból utálok, nem még így. A nagy ünneplésből annyi lesz, hogy mama-nagynénik férjeikkel-szüleim eljönnek a sulis ballagásra, aztán megy mindenki isten hírével.

3:

Azért nem értek egyet az elejével, mert a ballagás után nem szóbeli, hanem írásbeli érettségi kezdődik, ahol semmi jelentősége nincsen annak, hogy valamit még átnézel, 4 év tananyagára épül az egész, és ahhoz kapocsolódó feladatok vannak, nem szimpla tananyag visszamondás. Tehát ha nem idegesítőek a csalástagjaid, rokonaid, akkor inkább egy lazítás az írásbeli érettségik előtt.

A másik szempontból elvileg igazad van, de hozzáteszem, ha az érettségi vagy a felvétel után lenne, az is ugyanez lenne. Ugyanis az, hogy felvesznek az egyetemre, csak egy kezdet, sok egyetemen harmada se végez a felvettek közül, és rengeteg, a korábbiakhoz képest sokkal több energiabefektetés kell a diplomaszerzéshez. De a diplomaosztó is csak egy kezdet, mert addig csak tanultál és számonkérték rajtad, a valódi, önálló életed utána kezdődik, mikor teljes mértékben saját döntéseket hozol, saját magadat tartod el, és szakmailag sem lesz ott az oktatás, mint iránymutató, neked kell alkalmaznod a tanultakad, illetve fejlesztened a tudásodat, képességeidet.

Ugyanez igaz pl. egy esküvőre is, ott is visszás, hogy a kezdetet ünnepeljük, ebből a szempontból egy aranylakodalomnak nagyobb ünnepnek kellene lennie.

(Anno a neten fent voltak régi érettségik illetve gyakorló feladatok, átnézés alatt azt értem, hogy azokat töltögettem ki, így néztem át a törit és a matekot.)

Hát nem tudom, az igaz, hogy attól, hogy valakit felvettek az egyetemre, nem biztos, hogy el is végzni, de az egy másik korszak, más az, hogy valaki tett erőfeszítéseket aminek a hatására felvették egy helyre és az már különálló dolog, hogy ő utána ott is marad vagy nem.

Az általános iskola után is megünneplik, hogy sikerült a gimibe bekerülni, az, hogy ő utána négyesekkel, ötösökkal végigmegy, megbukik kétszer vagy ellébecol, stb, az már egy másik dolog.

De az való ogaz, hogy egy egyetemi diploma inkább ünneplésre méltó, mint az egyetemre felvétel és még akkor sincs kész az ember telejsen, hiszen legtöbb esetben még el se helyezkedett azon a pályán, amin a iplomát kapta, ha eg elhelyezkedett is ki tudja, hogy tud e majd benne dolgozni, fel tud e kapaszkodnia ranglétrán.

Nem. 2szer ballagtam, 2 szalagavatóm volt. (szakma és érettségi) Egyik szalagavatóra elmentem(egyedül), aztán sétáltunk egy kört, rátüzték mindenkire a kitüntetést és lehetett hazamenni, vagy nézni a többi osztály tipródását(műsorukat). Ballagásra nem hívtam meg senkit, mert valahogy nem voltam kíváncsi a rokonok rongyrázására, meg hülye pofájára. Anyámékkal elmentünk, egész egy vicc volt. Kb. mint a szalagavató sétáltál egy kört, leültél, volt duma aztán mehettél istenhírével.

Ugyanez a suli. Műsorral készült az osztály, nem volt kedvem ott tipródni, így még a szalagavatóra se mentem el. Ugyanez igaz a ballagásra.