Szerintetek érdemes inkább kihagyni a 10 évea érettségi találkozót, ha a legutóbbi óta mélypontra került az életem és nincs mit mesélnem magamról?

Normális ember nem villantani osztálytalálkozóra, hanem nosztalgiázni.

Nekünk csak 5 éves volt, mert 10-ediket közben lemondta aki szervezte volna, 15-nél beütött a covid, egyelőre utóbbit nem pótoltuk, aztán már lehet csak 20-adik lesz.

Viszont 5-ödiknél én is így voltam, hogy 0 volt amit addig elértem. 3 évig jártam egy szakra, onnan váltottam, majd az új szakon is bukdácsoltam, éa még nem volt diákmunkán kívül munkahelyem. Mások meg egész jól kerestek. Nem érdekelt. Jól éreztem magamat, ettünk, ittunk, dumáltunk.

Te tudod, hogy tudod-e ezt kezelni, vagy nem. Én meg tudom érteni, hogy nem akar elmenni az, akinek éppen mélyponton van az élete és nem akar olajat a tűzre.

Másrészt viszont, a komfortzónából ki kell lépni, fel kell állni, az sem feltétlenül megoldás, hogy minden kapcsolatunkat megszakítjuk mert nekik jobban megy az élet.

Attól függ, hogy milyen volt az osztályközösség. A miénk anno undorító volt, ha valami nem sikerült valakinek, akkor eufórikus gyönyört éreztek páran, klikkesedés stb.

Persze felnőttként mindenki változhat és az is lehet, hogy baráti viszony alakul ki egyesekkel és esetleg később is tarthatjátok a kapcsolatot.

Ha szeretted az osztálytársaidat, akkor menj el.

Ha csak annyi kapcsolatod volt velük, hogy egy teremben ültetek napi x órát, és csak úgy ismernek, mint a strébert, akkor felesleges.

9:

De nem mindenki ilyen. Akikkel az utolsó kocsmában kötöttünk ki legutóbb, azok állíthatom, hogy egyik sem ilyen.